Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban
Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban 553 ekkor a főváros egyik legtekintélyesebb ügyvédje volt. 1522-től kezdve a leghatalmasabb főurakat, egyházi testületeket képviseli az olykor deáknak is nevezett Thorday. A budai városi patriciátusba is bekerült, az 1530-as ostromban János király pártján hősiesen kitartó budai tanácsnak Thorday is tagja volt. A Mizsér családot Gerézdi Rábán a Somogy megyei Bő nembeli Kürtösi Messer családdal azonosította, véleményünk szerint helyesen. Valóban ki is mutatható rokoni kapcsolat a somogyi nemes Messerek és a szegedi polgárok között. így magyarázható a szeged-temesvári nemes Bodó és Szilágyi családokkal való rokonságuk is.137 A pesti polgárság vezető rétegében tehát több Szegedről származó, egymással is rokon nemesi rendű patrícius mutatható ki. Az említetteken kívül más, ugyancsak nemes szegedi család tartozott a pesti patriciátushoz, mint például Szegedy Pál, a sokszoros városi főbíró, kereskedő és birtokspekuláns.138 Bár fiai nevét ismerjük, feleségéé ismeretlen, egyéb rokoni összeköttetéseiről sem maradt fenn adat, így nem foglalkozunk vele. Az alábbiakban még néhány, nem szegedi kapcsolati! családról emlékezünk meg. Imre deák (15. század első fele) leszármazottai Ezzel a családdal a „Vak török császár” házával kapcsolatos oklevelekben ismerkedünk meg. Az örököst, Huszár Pétert, a tanács circumspectusnak nevezte, tehát a patriciátushoz tartozott. A történet közismert, tehát csak a leszármazás szempontjából foglalkozunk velük. Imre deákról 1432-ben olvasunk. Sógora vagy veje ekkor Szabó Antal, felesége Ilona. Ez az Ilona asszony egy 1499 évi visszaemlékezés szerit másodszor a szentfalvi Tinnyey Bertalanhoz ment hozzá. 1459-ben Imrétől született Ilona nevű leánya Kiss György felesége, aki özvegyasszonyként 1498-ban még életben van. Az ő leányát szintén Ilonának hívták, aki 1496-ban már Huszár Péter felesége. Ez a Huszár kísérelte meg 1498-99-ben - mint Imre deák egyetlen örökösének leszármazottja-visszaszerzi a „Vak török császár” örököseitől felesége őseinek házát. 1496-ban már több gyermeke volt, de nevüket nem ismerjük. Talán az ő fia lehetett az a Huszár József, aki 1505-ben iratkozott be a bécsi egyetemre.139 Báthi Szabó 1483-ban a Pesten lakó nemes Báthi Szabó György egy Verőce megyei birtokot adott el 800 arany Ft-ért. Fiai János és Ferenc. 1487-ben viszont egregius Báthi György volt királyi kamaraispánt, pesti városbírót említ egy oklevél, míg 1489-ben Szabó György volt pesti bíróról olvasunk. Világos a két személy azonossága. György rövid városigazgatási kiruccanása után 137 Ld. rájuk részletesebben: Kubinyi András: Pesti Gábor és családi összeköttetései. Irodalomtörténeti Közlemények (sajtó alatt). [KUBINYI 1968b. - A Szerk.] 138 Birtokügyeire: 1498: MÓL DL 20635.; 1503: MÓL DL 21148.; 1514 (?): Prot. Búd. 286-287. p.; 1518: uo. 444^145. p. (József és Imre fiaival együtt ); 1520: uo. 516. p.; Pál a 16. század első éveitől már nem vállal szerepet a tanácsban. Utolsó adat rá 1524, ekkor a Collegium Caritatis nevű pesti confraternitas fejének választják. (Észt. pr. It., Arch. eccl. vêtus 81. [MOL DF 249068.]); Még egy Ferenc nevű fiáról tudunk (1508-1510: Matrikel 11. 355. p.; Album II. 127. p.; SCHRAUF 1893. 15., 76. p.). A család nemes lehetett. A nemes Mezőszegedi Szegedy család levéltárában levő régi leszármazási táblázat szerint legalábbis, amelynek értelmében Szegedy Pál pesti bírónak három fia volt, János, Ferenc és József. A három névből kettőt adataink is igazoltak (Reiszig 1918-21. 22. p.). Talán Pál leszármazottja lehetett nemes Pesti Szegedi Pál zágrábi kanonok. 1560-70-es évek: Veress 1915. 102-103., 511-512., 556. p. 139 A „Vak török császár” házára: Salamon 1878-85. III. 246-256. p.; 1432: HÓI. 329. p.; 1459: uo. 357-358. p.; 1498-1499: uo. 381-390. p.; 1496: MonVatic 1/5. 55. p.; 1505: Matrikel II. 330. p.; Schrauf 1902. 160. p.
