Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A budai német patriciátus társadalmi helyzete családi összeköttetései tükrében a 13. századtól a 15. század második feléig
A BUDAI NÉMET PATRICIÁTUS TÁRSADALMI HELYZETE CSALÁDI ÖSSZEKÖTTETÉSEINEK TÜKRÉBEN A 13. SZÁZADTÓL A 15. SZÁZAD MÁSODIK FELÉIG A városi patriciátus problematikájához A középkori városi patriciátus problematikája az utolsó fél évszázad folyamán különösen Németországban egyre fokozódó érdeklődést váltott ki a történészek körében. Ez természetesnek is mondható, hiszen - ha nem is minden, de - sok városban legalábbis a középkor végén sajátos előjogokkal rendelkező, a városi vezetést örökösödési jog alapján kézben tartó, zárt csoportot alkotó réteggel, azaz patriciátussal találkozhatunk.1 2 Bár a „patriciátus” terminus technicus az egykori forrásokban csak igen későn jelenik meg,3 a korábbi vezető rétegre, amennyiben a fenti ismérvek ráillenek, természetesen szintén alkalmazható. A nehézséget csak az jelenti, hogy a késő feudalizmuskori zárt patriciátus sehol sem mutatható ki abban a zártságban, ahogy azt a későbbi helyzet alapján feltételezhetnénk.4 Ez viszont lehetőséget nyújt arra, hogy a patriciátus fogalmát tágabb értelemben minden olyan városi vezető rétegre kiterjesszük, amelyre a középkorban ráillenek azok az ismérvek - vagy azok többsége -, amelyek a későbbi, szűkebb értelemben vett patriciátus korabeli elődeinek jellemvonásai. Meg kell jegyeznünk mindjárt, hogy a hangsúlyt a „korabeli elődei” szópárra kell helyeznünk, ugyanis a késő középkori polgárság, és ezzel együtt természetesen a patriciátus is, nem azonos jellegű a városok kialakulását közvetlenül követő évszázadok polgárságával és annak vezető rétegével. Az utóbbi időben mind a marxista,5 mind pedig a polgári6 történetírásban egyre gyakrabban hangzanak el megjegyzések, amelyek óvnak attól, hogy a polgárság és nemesség középkor végén kimutatható éles szétválását kiterjesszük erre a korábbi korszakra. A miniszte1 Nagyon elősegíti a patriciátus jobb megismerését, hogy egyre több monográfia jelenik meg az egyes városok vezető rétegéről. Néhány találomra kiválasztott példa: PFEIFFER 1929.; Lerner 1952.; Hofmann 1966. 53-92. p. Mindez lehetővé tette a patriciátussal foglalkozó összefoglaló tanulmányok elkészülését. Ebben a vonatkozásban különösen sokat tett Planitz 1950a. 141-175. p ; Planitz 1950b. 317-335. p. A Büdinger Vorträge során külön ülésszakot rendeztek 1965-ben erről a témáról. (Vö. a bibliográfiában: Deutsches Patriziat.) Ld. még FriederiCHS 1971. 223-230. p (jó bibliográfiai adatokkal). Nem érintve az egyes patríciuscsaládokról írt és különböző értékű tanulmányokat, megemlíthetjük, hogy mind a városi monográfiák, mind az összefoglaló várostörténeti munkák rendszerint foglalkoznak a patriciátussal. Ebből a szempontból a legfontosabb talán ma is PLANITZ 1954, 122-129., 256-275., 283-289. p., amely egyben korábbi tanulmányai összegezése is. Jó összefoglalást nyújtott a német patriciátusról a francia DOLLINGER 1955.380-387. p. Újabban jelent meg egy jó marxista német összefoglalás: CZOK 1969. 34-35. p. 2 Vö. BOSL é. n. 33. p.; MlTGAU 1968. 9. p. Ld. még az előbbi jegyzetet. 3 A kifejezés először 1306-ban, Brüsszelben jelenik meg, de csak a 16. században válik általánossá, Vö. FriederiCHS 1971.223. p., aki különben idézőjelben használja. Mások is támadják bizonytalansága és többértelműsége miatt ezt a terminust, vö. ZlENTARA 1970. 119. p. 2. j. Ld. még MlTTEIS-LlEBERICH 1969. 146. p. 4 Pl. Nürnbergben a mobilitás, azaz a patriciátusba kerülés lehetősége a 15. század közepétől kezdett csökkeni, hogy a 16. század elején tökéletesen megszűnjön. Hofmann 1966. 73-78. p. Vö. Planitz 1954. 274. p.: „Von einem geschlossenen Patriziat kann für das Hochmittelalter noch nicht gesprochen werden.” 5 PI, ZlENTARA 1970. 119-121., 136. p. 6 PI. FLECKENSTEIN 1970. 77-78., 93. p.
