Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
A királyi székhely és a főváros - A budai vár udvarbírói hivatala (1458–1541). Kísérlet az országos és a királyi jövedelmek szétválasztására
A budai várudvarbírói hivatala (1458-1541) 255 hozzájárulni a királyi konyha költségeinek fedezéséhez, ha ezt a provizor saját jövedelméből nem tudta ellátni. Lehet azonban, hogy mivel idézett adataink mind Jaggeló-koriak, a Mátyás-kori centralizált monarchia korszakára nem vonatkoznak, és csak azt mutatják, hogy mennyire lesüllyedt az államháztartás állapota 1490 óta. A bácsi törvények pedig a Mátyás-kori helyzetet akarták visszaállítani, azt remélve, ha minél több birtokot centralizálnak az udvarbíróság irányítása alatt, ezek jövedelme fedezni fogja az eddig a kincstár által ellátott királyi konyha kiadásait. De valóban olyan magas volt az udvarbíróság jövedelme Mátyás alatt? Több adat mutatja, hogy Mátyás uralkodása idejében az udvarbíró a kincstártól független pénztárt kezelt, amellyel különböző, az udvartartással kapcsolatos, de nemcsak konyhai jellegű kiadásokat fedezett."5 Az udvarbíró pénztárát azonban egyáltalán nem csupán az udvarbíróság, azaz a királyi birtokok jövedelme táplálta. Például 1476-ban Török Pál provizor 6700 Ft-ot vett át Kassától a hívek által „keresztes hadjárat” céljaira fizetett összegből."6 A saját feladatával kapcsolatosan költségeket sem tudta az udvarbíró a birtokok jövedelméből fedezni. Ráskai Balázs provizor 1484-ben a budai palota ciszternájához szükséges 100 mázsa ólmot nem tudta megvásárolni, ezért a kincstartó fordult Kassa városához azzal, hogy küldjék el az ólmot, amit majd vagy a megyei adó, vagy a harmincad jövedelméből, vagy készpénzzel fog kifizetni. Más alkalommal, az udvarbírót nem is említve, közvetlenül kér a kincstartó nagyszámú konyhaeszközt Kassa városától azzal, hogy árukat majd az adóból fogja megtéríteni."7 A provizor tehát Mátyás alatt éppúgy rá volt utalva a kincstár támogatására, mint a Jagelló-korban. A Jagelló-korban tehát az udvarbíró feladatköre lényegében nem módosult, sem pedig a kincstár és a provizoratus viszonyában nem találunk változást. Hiába tüntetnek fel ugyanis a kincstári számadásokban tekintélyes és rendszeres kifizetéseket a konyha számára, mégis - legalább elvben - a királyi konyha ellátását akkor is a provizor feladatának tekintették. Fennmaradt az akkori sáfárnak, Majlád Istvánnak közvetlenül a mohácsi csata előtt, 1526. augusztus 17-én kelt levele urához, Bornemissza János budavári udvarbíró és várnagyhoz. Értesíti a király azon kívánságáról, hogy siessen hozzá, egyben közli az ellene elterjedt panaszokat, amelyek szerint nem látta el a királyt elegendő élelmiszerrel."8 Kétségtelen tehát, hogy a kincstári számadásokban és költségvetésekben nem tüntették fel a királyi konyha stb. teljes kiadását, mindössze csak annyit, amennyit ebből a kincstár fedezett. A többit az udvarbíró fizette ki."9 Mi volt az arány a kincstár és a provizoratus által a királyi konyha stb. számára kifizetett összegek között? Bizonyos mértékben egy 1525-26. évi feljegyzés tájékoztat erről. A hatvani 115 116 117 118 119 115 Pl. 1462: áruvásárlás Bécsben: TELEKI 1852-63. XI. 29. p. 1464: örömünnep rendezése (feltehetően Jajca felmentéséért): IvÁNYl 1910. 1. 1546. sz. (Vö. még 1542. sz.). 1477: hírnök biztosítása a velencei követ számára: MDE Mátyás II. 365. p. Konyhai jellegű kiadásokra lehet viszont következtetni Piber provizor 1476-ban a harmincadosokhoz és vámosokhoz intézett leveléből, hogy ne szedjenek vámot a bánfaiaknak a király mennyegzöjére szállított borai után. Igaz, itt nem tudjuk, hogy a bort Piber vásárolta-e, avagy a polgárok „ajándékba” hozták, hogy ellássák az udvarbíró irányítása alatt álló konyhát. IvÁNYl 1910. I. 2002. sz. 116 MÓL Ft. Kassa v. lt. Schwartzenbach gy. Appendix 18101. sz. [MOL DF 271200 ] 117 Az ólomügy: CSÁNKl 1902. 365. p. Konyhaeszközök: MÓL Ft. Kassa v. lt. Schwartzenbach gy. 449. sz. [MÓL DF 270488 ] 118 MÓL DL 47684. 119 Szerémi 310-31L, 347, p. Különösen érdekes az a megjegyzése, hogy Fráter György amint provizor lett, teljesen ellátta a várat mindennel. Ha ezt nem is kell teljesen szó szerint értelmezni, annyi mindenesetre nyilvánvaló, hogy még a korszakunk végén is - nemcsak Mátyás alatt - a királyi udvar és a budai vár szükségleteinek tekintélyes részét fedezte az udvarbíró.
