Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
A királyi székhely és a főváros - A budai vár udvarbírói hivatala (1458–1541). Kísérlet az országos és a királyi jövedelmek szétválasztására
256 A királyi székhely és a főváros országgyűlés körüli eseményekről egy királypárti, de köznemesi szemléletű hivatalnok, aki a centralizáció híveként mind a bárói, mind a középnemesi párttal szemben állott, pontokba szedett feljegyzést készített.120 A 118-125. pontokban az akkori budai várnagy és provizomak „bűnlajstromát” írja le „Fidelitas Johannis Bomemyzza” cím alatt. Elmondja, hogy a pozsonyi várat és harmincadot, a fogarasi hercegséget, valamint a budai vámagyságot (officium) birtokolja, de ezeknek a jövedelmeiből semmit sem adott a királynak. Majd így folytatja: „...neque arcem Budensem edifficat (!). Item provisor curie Budensis est, de cuius proventu alias sue Maiestati et cubiculariis regiis ad duas mensas coxerunt, servitoribus et prebendariis regiis inde solverunt, ac ruinam domus regie solerter edifficaverunt, (!) nunc autem nihil coquere facit...” Utána leírja a budai palota romos állapotát. A királyok Bornemisszát nemtelen állapotból emelték ily magas polcra. Igen nagy vagyont gyűjtött össze a királyi jövedelmek elsikkasztásából, noha gyermeke sincs. A 121-122. pontban így folytatja: „Tempore Mathie regis cum septem annis cum germanis bellum sua Maiestas habuerit, provisor curie Budensis Blasius RaskaY fuit, qui illis annis omnia necessaria coquine et prebendariorum ac domus administravit. Insuper stabulum unum Bude regium, unam curiam regiam in civitate Wÿssegradiensi unacum abacum (!) regium sue Maiestati de proventu curie dicte ordinavit et quamplures servitores et exercitus tenuit. Supra hec omnia sue celsitudini decem millia florenorum in puro auro presentavit. Sua Maiestas omnia predicta parvifaciens uno baculo eum viriliter percusserat.” Bár a forrás elbeszélése 35—40 évvel régebbi eseményekre vonatkozik, adatai lényegében elfogadhatók. Nem tudjuk ugyan, hogy a forrás szerzője, Császár Mihály milyen idős volt, amikor ezt leírta, de ha nem saját emlékezetére támaszkodott, akkor is még sokan éltek a királyi udvarban, akik Mátyás alatt kezdték pályájukat és így elmesélhették az akkori eseményeket. Maga Bornemissza abban az időben már alkincstartó volt. Az elbeszélésnek anekdota íze is van (Mátyás pálcaütése), amely lehet, hogy magától Ráskaitól származik, akinek gazdálkodását Császár szembeállítja Bornemisszáéval. (Ráskai 1517-ben halt meg, kilenc évvel a forrás keletkezése előtt.) Császár leírásának hitelét támasztja alá az is, hogy Ráskai Mátyás alatt közel hét évig volt udvarbíró és ez nagyjából tényleg egybeesett az osztrák háború időszakával. A budavári istálló is akkor épült.121 A szöveg azonban erősen célzatosan Bornemissza-ellenes, és így — bár az alaptételeknek igazaknak kell lenniük - túlzott. A túlzás azonnal igazolható: épp Ráskaival kapcsolatban idéztük fentebb azt az adatot, amely szerint az ólom árát a kincstár fizeti meg, tehát neki sem volt elég a királyi uradalmak jövedelme. Ha tehát a Császár-féle leírásból kihámozzuk a Ráskai által tényleg a kúriai jövedelmekből fedezett kifizetéseket, nem sok marad. Csak két asztalra főztek, Budán és Visegrádon bizonyos építkezéseket folytattak (de mint fent láttuk, ezt is részben kincstári pénzből), elkészítette az abacust, tartott bizonyos mennyiségű szolgát, végül (hét év alatt összesen!) 10 000 Ft-ot adott át a királynak. Ezen felül a királyi konyha, szolgálattevők és palota minden szükségletét adminisztrálta, de csak adminisztrálta, és nem anyagilag fedezte! A Császár-féle szöveg pontosan mutatja tehát a provizor és kincstára feladatkörét. O látja el a vár személyzetét (a két asztalt!). Fenntartja a vár épületállagát. (A királyi palota romos állapota, javításának elhanyagolása Bornemissza bűne.) Ezen felül kisebb építkezések költségeinek fedezése nem az ő feladata, azonban mindezek adminisztrációjára (például a sáfár útján) 120 Kiadta: HORVÁT 1819. II. 208-236. p. Az alább idézett szakasz: 232-233. p. Mi Horvát nem egészen kifogástalan kiadása helyett az eredetit használtuk: Egyetemi Kvt. LEO 32. sz. [MOL DF 283471.] 121 FóGEL 1917. 52. p. Az istállóra: Gerevich 1966.
