Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Buda kezdetei
66 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete ban tűnik fel magyarul, önmagában217 vagy más megnevezésekkel együtt.218 A piactér Szombathely elnevezése további következtetések levonására ad lehetőséget. Major Jenő egyik értekezésében összeállította azon helynevek jegyzékét, melyekben az összetétel -hely tagja előtt a hét napjainak egyike vagy a vásár szó áll. Megállapítható, hogy ezek a helyek mind vásáros helyek voltak, és az első csoportról az is kiderül, hogy a hét melyik napján tartották a vásárt. Majornak sikerült igazolnia, hogy ezek a vásárhelyek korábbi eredetűek voltak, rendszerint a magyar-szláv településhatáron feküdtek, környezetükben pedig kézműves lakosságra és gyakran zsidó vagy mohamedán népességre utaló falunevek találhatók. Mindebből világosan kitűnik, hogy a piachelyek a kézműves szolgáltatásokra kötelezett falvakkal és az idegen kereskedők településeivel együtt városi szerepet játszottak, még a jogilag kiváltságolt városok megjelenése előtt.219 Magyarországon annak ellenkezője játszódott le, mint amit H. Ludat a nyugati szlávoknál figyelt meg, ahol ugyanis a latin locus, illetve a szláv mësto, miesto kifejezés a jogilag kiváltságolt város alapításáig szokásos, és csak a vár értelemben használt grod vagy gorod szót váltotta fel.220 Magyarországon a vár szó a latin castrum értelemben tovább élt, míg a civitas jelentését az ebből származó város fedte le, mely eredetileg várral rendelkező települést jelent. A suburbium, magyarul váralja, vagyis a Vár alatti település neve Budán csak latin alakjában ismert. Major adatai alapján a Szombathely megnevezést a tatárjárás és a városalapítás elé kell kelteznünk. A mohamedánokról fentebb már szóltunk, zsidók is éltek itt,221 és szlávokra utaló adatokat is találunk. A budai Várhegy északi lejtőjén elterülő külvárosról mindazonáltal csak 1390-ben hallunk először. Eszerint ez a külváros a Magdolna-templomhoz, vagyis a szombathelyi plébániához tartozott, és Tothfalunak hívták.222 A nehézség abban áll, hogy a -falu utótagú helynevek legkorábban a 13. század elejére keltezhetők.223 így arra gondolhatunk, hogy szlávok csak a város megalapítása után telepedtek ide. Ennek talán ellentmond, hogy faluról, vagyis nem városias településről volt szó. Az sem zárható ki, hogy az eredetileg csak szláv névvel illetett település a környéken lakó magyaroktól kapta Tothfalu elnevezését. Kérdéses azonban, hogy a későbbi szombatnapi vásár vajon kezdetben is a Várhegyen volt-e, vagy csupán a városalapítás után helyezték át ide.224 Ezzel szemben két dolgot kell megjegyeznünk: Major arra utalt, hogy korai vásárainkat magaslati helyeken, dombokon, hegyeken tartották, és hogy a piactér nem a településen, gyakran nem is a szélén, hanem azon kívül feküdt. Ebben az összefüggésben Major megemlíti a vásártartáshoz kötődő babonás szokásokat is.225 De természetesen emberek is költöztek ide, ezért nem véletlen, hogy a legfrissebb régészeti kutatások eredményei szerint a Vár északi fele 1241 előtt sem volt lakatlan.226 217 Pl. 1493: „in Sombathel”, MÓL DL 20034. 218 1485: „in loco Zombathhei”, MÓL DL 19073.; 1487: „in vico Zombathhei”, MÓL DL 19250.; 1488: „in area Zombathel”, MÓL DL 71012.; 1494: „in theatro civitatis nostre Zombatheel”, MÓL DL 39213. Ezek a megnevezések rendkívül gyakran fordulnak elő, ezzel szemben a „forum Zombathel” ritka. 219 Major 1966. 48-90. p. 220 Ludat 1958. 552. p. 221 BÜCHLER 1901. 9-41. p. 222 Schier 1774. 105. p. 223 KÁZMÉR 1970. 31. p. 224 A piacok áthelyezéséről ld. FISCHER 1952. 225 Major 1966. 71-73. p. 226 Ld. fenn 104, j.; továbbá FÜGEDI 1961. 78-80. p.
