Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Buda kezdetei
92 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete különösen Pozsony, bekapcsolódtak a külföldi árucserébe, és amikor 1402-ben Zsigmondtól ámmegállító jogot kaptak, Buda jelentősége hanyatlott. Később, a marhakereskedelem fellendülésekor, Buda ismét átvette a vezető helyet az ország gazdaságában.473 A 14. század második felétől a nürnbergiek végig jelentős szerepet játszottak Magyarország kereskedelmében. I. Lajos király már 1357-ben kiterjesztette a cseh kereskedők jogait a nürnbergiekre is, akik azután további privilégiumokat szereztek maguknak.474 A W. von Stromer által feldolgozott Schürstabsches Handelsbuchból tudjuk, hogy a nürnbergiek már ebben az időben kereskedtek Budán.475 A keleti kereskedelemért folytatott konkurenciaharcban Nürnberg legyőzte Regensburgot.476 A 14. század végén nürnbergiek bejutottak a budai tanácsba és a magyar pénzügyigazgatásba.477 Társadalmi rétegek- a városi népesség összetétele A 15. század eleje óta a budai és pesti városi tanács okleveleiben a polgárokat — a társadalmi helyzetüknek megfelelő - címekkel nevezték meg, míg a korábbi időszakban a név mellett csak a concivis noster jelző állt. Kimutatható egy tervszerű címzési rend megléte. A bírákat, illetve az egykori bírákat prudens et circumspectus címmel, az aktív és egykori tanácstagokat, valamint más igazolhatóan tekintélyes személyeket csak circumspectus címmel említették, míg a polgárok többségét egyszerűen providusnak címezték. Az első két címzés tehát a város vezető rétegének járt, az utóbbi pedig a polgárság alsóbb rétegének. Ezzel szemben a király, az országbíró és az összes hiteleshely vagyonra és tekintélyre való tekintet nélkül minden polgárnak megadta a prudens et circumspectus címzést, míg providusnak a jobbágyokat címezték.478 Mivel Budán a polgári vezető réteg megkülönböztetésére nem volt külön cím, azt használták, ami az országos szokás szerint a polgároknak járt. így viszont az alsóbb polgárság címévé szükségszerűen a jobbágyok címe vált. A kérdés azonban mégsem ennyire egyszerű. Hiszen a címzésben használhatták volna a külföldön szokásos jelzőket, mint például sagax, sapiens stb. is, vagyis nem voltak szükségszerűen rászorulva a két fent említett cím használatára. A prudens et circumspectus és circumspectus, illetve providus címek kettősége azzal is magyarázható, hogy a városi vezető réteg az alsóbb rétegeket jobbágyainak tekintette. Ha ez a magyarázat helyes, akkor csak egy korábbi állapot későbbi írásos rögzülésére gondolhatunk, amikor a városi kancelláriák a királyi oklevelek befolyása alatt bevezették a polgárok címzési rendjét, és a közpolgárság és a vezető réteg között ténylegesen fennálló rangkülönbséget a jobbágyok helyzetével fejezték ki. Fennmarad a kérdés, hogy a közpolgárság vajon miért nem vitatta ennek a megnevezésnek a jogszerűségét. A 15. és 16. században Budán valóban, ha nem nemesi uralomról is (Geschlechterherrschaft) - mint némely német városban -, de mégis patríciusságról beszélhetünk mind a németeknél, mind az 1439 óta egyenjogúsított magyaroknál, bár a családok fiágon két-három generáció alatt általában kihaltak, és beházasodás vagy vagyon alapján is be lehetett kerülni a város vezető 473 Kubinyi 1971b. 342-363. p. 474 Hirschmann 1967.1. 24. p. 74-75.sz.;31.p.99.sz.;3. p. 100. sz.; 35. p. 111. és 114. sz,; 39. p. 127-129. sz. és 40. p. 130. sz. 475 Stromer 1967. II. 776-780. p. 476 Lütge 1967.1. 333-335. p. 477 Stromer 1968. 641-662. p.; Stromer 1970.1. 90-154. p.; II. 396. p. 478 Kubinyi 1966. 227-291. p.
