Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Buda kezdetei
90 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete Mivel a vásári rendtartást szabályozták, Keutgen nyomán fel kell tennünk, hogy ezzel összefüggött a kézművesek felügyelete is.453 Szintén Keutgen volt az, aki arra utalt, hogy a legrégebbi kézműves szervezetek a földesúri hivatalokból, az ojficiumokból nőttek ki.454 Nyilvánvaló, hogy a kézművesek céhszervezetének létrejötte gazdasági okokkal magyarázható.455 A magyar szakirodalomban hosszú ideig csak hipotézisek alapján fogadták el a céhek korai meglétét, és ezzel olyan nézetet képviseltek, amelyet Mályusz Elemér joggal kritizált.456 Szűcs a magyarországi céhes ipar kialakulását jóval későbbre, a 14. század második felére datálja, de hozzáteszi, hogy bizonyos kézművesek egyazon utcában való megtelepedése és más adatok is valamifajta korai szervezetre mutatnak.457 A kézművesek utcái, csoportos elárusítóhelyei, amire Keutgen hivatkozik,458 Budán is megvoltak. így feltételezhető, hogy itt is beszélhetünk hivatalokról még a céhek megjelenése előtt. IV. Bélának a jogkönyvbe is átvett piacrendelete igazolja sejtésünket. Egyik cikkelyét Buda városa 1494-ben átírta.459 A latin szöveg így szól - a hiányzó szót az újlaki rendelkezés megfelelő szakaszából egészítettük ki: quod nullus mechanicus opus manuale seu officium alterius exercere debeat, sed unusquisque proprio officio sit contentus. Nos, lehetséges, hogy az officium szó itt nem a Keutgen értelmezése szerinti hivatalt, hanem műhelyt jelent,460 ám a kifejezés nem általában a kézműves tevékenységre vonatkozik, hanem elkülönült kézműves iparágakra. IV. Béla ezzel a rendelkezéssel a kézművesség egyes ágait kívánta egymástól elválasztani. A középkor végén ezt a cikkelyt kibővített formában a kontárok ellen alkalmazták. A jogkönyv közbeszúrja: „ampt [...] das er nicht kann arbeiten.”461 Az a rendelet tehát hasonló célokat szolgál, mint a céhkényszer.462 Megjegyezzük továbbá, hogy a rendeletben olvasható opus manuale egyet jelent a kézművességgel, ami a regensburgi kézművesek szervezetére utal.463 A céh későbbi neve, a cecha, az osztrák, illetve délnémet „Zeche” hatását mutatja.464 Szintén IV. Béla piacrendeletéből származhat az a cikkely, amelyet átalakult formában a budai német mészárosok céhének (confraternitas seu cecha carnificium theutonicorum) 1481-es statútumából idéznek.465 Természetes, hogy a mészárosok (mint a legfontosabb élelmiszeripari kézművesség) ügyeiben a város ura rendelkezett. A német mészárosok céhe, mely-453 KEUTGEN 1965. 131. p.: „Hiszen bármelyik vásári szabályozást vesszük is: ezt a négy alkotórészt, a mérték és a súly ellenőrzését, az árszabást, az áruvizsgálatot, a kézművesek ellenőrzését, mindenhol a legszorosabb összefonódásban találjuk.” Vö. még Lentze 1935. 16. p. 454 Keutgen 1965. 132-168. p. 455 Mottek 1964. 172-174. p. 456 Mályusz 1953a. 137. p„ 63. j. Ld. még Szűcs 1955. 5-17. és 111-122. p. 457 SZŰCS 1955. 112-116. p. 458 Keutgen 1965.132-150. p. 459 MOLLAY 1959. 85-86. p. 65. §. Az 1494-es oklevelet, melyet a nagyszebeni Gustav Gündisch másolatában használtam, már idéztem korábban: Kubinyi 1965b. 153. p. 116. j. Csekély eltéréssel az újlaki jogkönyvben is olvasható: SCHMIDT 1938. 22. p, (Liber I. cap. XVIII.); Id. alább, 460. j. 460 Keutgen 1965.138. p. 461 Mollay 1959. 86. p. 65. §. Az újlaki jogkönyvben a quod ignorat beszúrás található; ld. fent, 458. j. 462 Vö. Below 19262. 271-301. p.; Planitz 1954. 291. p.; Mottek 1964.1. 174-180. p. 463 Lentze 1967. II. 601-602. p.; BOSL 1966. 190-194. p. 464 lentze 1935. 15^11 p.; lentze 1967. II. 593-602. 465 BFL ME 4. sz. [MOL DF 286051 ; kiadása: Budai mészárosok 352-362. p.]: „quod licet ab antiquo, ut habetur in littera Bele regis, ipsi magistri carnifices omnes cutes de carnibus provenientes in maccellis iuxta carnes vendere deberent et non alibi”, ezt a rendelkezést most megmásítják. A rendelkezést a jogkönyv is lefordítja, anélkül azonban, hogy IV. Bélát megnevezné: MOLLAY 1959. 101. p. 105. §.
