Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Buda kezdetei
Buda kezdetei 91 nek középkori levéltára, még ha töredékesen is, de egyetlen ilyenként fennmaradt, különösen fontos, nemcsak azért, mert a mészárosok a középkor végén a leggazdagabb kereskedők közé számítottak, és egyetlen céhként állandóan képviseltették magukat a tanácsban,466 hanem mészárszékeik tulajdonjoga miatt is. Fent már említettük, hogy a német mészárosok utcája a suburbiumon keresztül a dunai vágóhidakhoz vezetett. A mészárszékek a Várban voltak. Magyarországon a mészárszékek tulajdonjoga és a mesterség gyakorlása elvált egymástól. A mészárszéket meg lehetett vásárolni. Földesurak és testületek is vásároltak mészárszékeket, többek között Óbudán és Pesten is.467 A budai oklevélanyagban azonban egyetlen olyan adat sem maradt fenn, mely mészárszékek eladására vonatkozna. A mészároscéh fennmaradt 16. század eleji protokolluma csupán azt mutatja, hogy a mesterek adót fizettek mészárszékeik után.468 Két mészárszék a céh tulajdonában volt, melyeket évente más mesternek adott oda. Lehetséges, hogy a mesterek csak bérelték mészárszékeiket a tanácstól. A város első évszázadából csak kevés adatunk van a kézművesekre vonatkozóan, de annyi már megállapítható, hogy a kézművesség differenciálódott. Ismerünk pékeket, szabókat, nyergeseket, cipészeket, késeseket, kőműveseket, takácsokat, íjgyártókat, szűcsöket, kovácsokat, ötvösöket és ácsokat. A Dunánál és Budafelhévízen malmokat említenek.469 Ezek az adatok, akárcsak a kézműves utcák, azt igazolják, hogy a magyar viszonyokat figyelembe véve a városban jelentős kézművességről beszélhetünk. A legtöbb iparűző a külvárosban élt, valamint Budafelhévízen. Voltak német és magyar származású kézművesek is, és egyes iparágakban később külön német és magyar céhek alakultak.470 Buda gazdasági életében a szőlőnek is nagy jelentősége volt. A város környéke tele volt szőlőhegyekkel, és a polgárság legnagyobb részének voltak szőlőskertjei. Adataink ebből az időszakból nem elegendők, hogy eldöntsük, vajon a szőlőművelés az egyes polgárok esetében fő-, avagy melléktevékenységnek tekinthető-e. A középkor végén mindenesetre melléktevékenységgé vált - kivéve a szőlészeket -, mivel ebben az időben csak a leggazdagabb kereskedőknek és néhány tekintélyes kézművesnek volt akkora szőlője, aminek terméséből biztosíthatta a megélhetését.471 Buda ily módon - a királyi privilégiumoknak és a fővárosi jellegnek köszönhetően - az ország vezető városa lett. Ez a körülmény a vezető polgároknak biztosította a lehetőséget, hogy részt vegyenek az állami jövedelmek kezelésében és a pápai tizedek behajtásában. Az árumegállítójog és a kedvező fekvés fokozatosan hozzásegítette a budaiakat, hogy visszavonuljanak a távolsági kereskedelemtől, hiszen az üzlet házhoz jött. Ennyiben a helyzetük hasonlított a bécsiekéhez.472 A 14. század végén azonban ez a passzivitás megbosszulta magát: a határvárosok, 466 Kubinyi 1966. 240-242. 467 Óbudához Id. LEDERER 1928 637-638. p. Pesten: MÓL DL 18799. 468 Mészáros-céhkönyv. 469 A kézművesek sorrendjében: MonStrig III. 619.; BTOEI. 298. p.; AO 1. 172. p.; BTOE I. 327. p.; MonStrig II. 523. p.; III. 19. p.; Veszpr. püsp. It. Decimae Budenses 9. [MOL DF 200079.]; uo. Veszpr. kpt. o. It. Instr. regn. B. 30. [MÓL DF 229865.]; MÓL DL 2568.; Révay cs. lt. Doc. div. fant. fase. I. nr. 10 [MÓL DF 260321.]; MÓL DL 100032.; AO VI. 192. p. Néhány oklevélben több kézművest is megneveznek: KUBINYI 1964b. 158-162. p.; BTOE I. 280. p.: Az óbudai káptalan 1292-ben azt panaszolta, hogy „de universitate [ [molendinorum sub ipso Castro Budensi prefati cives vel illi, ad quos ipsa pertinent molendina, penitus nicltil solvunt”. Az universitas szó jelentése itt bizonytalan. 470 Kubinyi 1965b. 149-150. p. és fent, 8. j. 471 Kubinyi 1964a. 1-21. p. 472 Mayer 1909. 25. p. skk.
