Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Buda kezdetei
Buda kezdetei 89 A fent említett szabályok elsősorban a távolsági kereskedelem követelményeinek feleltek meg. A belkereskedelmet érintő rendeleteket nem találunk. Amint ismert, a német kolonizációs területeken, különösen Sziléziában és Morvaországban, érvényesült a mérföldjog (Bannmeilenrecht)442 Magyarországon ez csak Zsolna és Privigye privilégiumában mutatható ki, melyek a tesseni jogot vették át.443 Amint Küchler kifejti: „A középkori nyugati kézmüvesjogban hiányzott a kézműves jogosultság és a polgárság közötti mérföldjogi kapcsolat [...]. A sziléziai és morvaországi kézművestilalmak a keletre települt németek találmánya voltak, melyhez a Nyugat semmilyen mintát sem adott.”444 A kézműves-mérföldjog hiányából tehát nem következtethetünk feltétlenül a kézművesség gyengeségére. A mérföldjog nyomait alig találjuk meg a magyarországi városi privilégiumokban. A budai jogkönyv is csak két vonatkozásban ismeri: idegen bort két mérföldön, vagyis egy rasta távolságon belül nem lehetett behozni (ez a meghatározás talán egy későbbi átvétel Bécsből),445 továbbá a kiközösítettek esetében, akiket a várostól 8 mérföldnyi távolságra utasítottak ki.446 A kétmérföldes kört más magyarországi városoknál is ki tudjuk mutatni, melyek részben Buda példájára hivatkoznak. így a budai mintára felállított zólyomi országos vásáron a kereskedők egy kétmérföldes körön belül vámmentességet élveztek.447 Alapításakor Körmöcbánya megkapta a kétmérföldes lakatlan környékét.448 449 Döntő bizonyíték egy távoli tudósítás két dél-magyarországi település vitájáról a hetivásár jogát illetően 1366-ban: az egyik fél azzal igazolja vásárjogát, hogy piaca a másiktól in una leuca seu rasta távolságra fekszik.41 ' Ez és Zólyom példája a nyugati vásártilalomnak felel meg 450 Más vásárprivilégiumokban szintén budai mintára adták meg a vámmentességet.451 452 Ezen az alapon igazolhatjuk egy tilalmi övezet meglétét Buda körül, ahol a vásártilalom is érvényben volt. A vásártilalmat természetesen Buda egyetlen privilégiuma, sőt a jogkönyv sem említi. A vásártilalom érvényessége azonban egészen a középkor végéig igazolható: a tilalmi körön belül nem tartottak ugyanazon a napon vásárt. Feltételezésünket, hogy ebben az esetben egy országszerte ismert jogról volt szó, mely valószínűleg a legkorábbi külföldi hospeseVkz\ jutott az ország jogrendjébe, Werbőczy Tripartituma is meg,, , • 45'7 erősíti. ' 442 KÜCHLER 1964. 443 FÜGEDl 1961. 57-58. p.; FÜGEDI 1969d. 117. p. 444 KÜCHLER 1964. 121. p. („Der mittelalterlichen Gewerbeverfassung im Westen fehlte die meilenrechtliche Verbindung von Handwerksgerechtsame und Bürgerstand [... ] Die schlesisch-mährischen Gewerbebänne waren eine Schöpfung der deutschen Ostsiedlung, zu welcher der Westen keine Anregung bot.”) 445 MOLLAV 1959. 131. p. 208. §. Vö. a hasonló szabályozást Bécsben: TOMASCHEK 1879. II. 18. p. CXV. sz. 446 Mollay 1959. 150-151. p. 273. §. 447 ZsO I. 336. p. (3037. sz.) 448 GYÖRFFY 1963-98. 1. 454. p. 449 Zichy III. 287. p. 450 KÜCHLER 1964. 103-113. p. Ausztriában Steyr és Bécsújhely polgárai elérték a vámmentességet minden vásáron infra duas raslas: FISCHER 1956. 59. p.; MlTTERAUER 1969. 258. p 451 Ld. pl. Simontornya vásárprivilégiumát 1377-ből; MOL DL 6413: „durante [...] dicta congregatione seu foro generali [...] nullus de eisdem forensibus mercatoribus et hominibus ad ipsam congregationem confluentibus et etiam ab incolis et habitatoribus dicte possessionis [...] aliquod tributum seu exactionem tributariam recipere valeat atque possit.” 452 HK238. p. Partis II Tit. 10.
