Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Buda kezdetei
Buda kezdetei 87 gyakran hivatkoznak bizonyos jogügyletek alkalmával a város antiqua consuetudó]ára, melyet azonban hiába keresünk a Budai jogkönyvben. Ezek például már a 14. század elején a város ősi szokásának nevezik az evictiót. Az evictio a budai oklevelekben teljesen az általános magyarországi jog mintájára érvényesül, viszont a budai jogkönyvben nyomát sem találjuk.422 Hasonlóképpen az országos szokás átvételét látjuk az oklevelek kiállításában is. Különösen ki kell emelnünk, hogy például a lengyel viszonyokkal szemben, ahol ha németjogú településekről van szó, azok valamelyik német város jogát veszik át, és arra hivatkoznak,423 Budán a ius theutonicumot sohasem említik. Éppily kevéssé beszélhetünk egy másik város jogának teljes átvételéről is.424 Éppen ezért kell fenntartanunk azt a lehetőséget, hogy már a 13. századi nagy telepítési hullám előtt létezett Magyarországon valamilyen joggyakorlat, melyet az újonnan betelepülőknek is biztosítottak (máskülönben nem maradtak volna itt),425 a telepesek viszont valamiféle külföldi jogból csak olyan pontokat vettek át, melyeket Magyarországon nem találtak meg. Ilyen hazai jog lehetett mindenekelőtt a székesfehérvári latinok szabadsága,426 de voltak már magyar hospesek is sajátos szabadságjogokkal.427 Buda szempontjából lényegtelen, hogy a magyar hospesek szabadsága az itt élő latin polgárok szabadságából, a régebben Magyarországra érkezett németekéből, vagy egy gazdasági és társadalmi fejlődés következtében, idegen hatásoktól alig befolyásolva, önállóan alakult ki. A lényeges az, hogy a budai szokásjog - beleértve a városi szabadságokat is - nemcsak az újonnan érkezettek magukkal hozott jogaiból fejlődött ki, hanem itt talált elemekből is. Az átvett jogintézmények azonban nem a magdeburgi, hanem az osztrák és délnémet területek felé mutatnak. A gazdaság Budát a fekvése arra predesztinálta, hogy Magyarország gazdasági központjává váljon. A pesti aranybulla árumegállító jogot tartalmazó rendelkezése lehetővé tette, hogy a város az importált áruk országos elosztóhelye, az exportáltaknak pedig gyűjtőhelye legyen. A fővárosi jelleg jelentős fogyasztói réteget jelentett. A margitszigeti apácák budai vásárvámrendeletéből (1255) kitűnik, hogy a budai vásáron posztót, vásznat, bányászati termékeket, állatokat, bőröket, prémeket, gabonát, bort stb. vittek eladásra, más kézmüvescikkeket viszont alig. A privilégium esztergomi és székesfehérvári kereskedőket is említ.428 429 Ugyanebben az évben egy másik oklevélből arról értesülünk, hogy az esztergomiak Budán posztót vásároltak, vagyis a behozott posztót közvetlenül Budára szállították.421' 13. századi oklevelekből tudunk szerémségi és soproni kereskedőkről.430 Az esztergomi káptalannal folytatott 1288-as vámper alkalmával arról 422 Ld. a Mollay-féle Budai jogkönyv kiadásról írt ismertetésemet: KUBINYI 1961c. 644-645. p. 423 Vö. SCHUBART-FIKENTSCHER 1942.; WOJCIECHOWSKI 1949. 208-236. p. 424 Vö. FÜGEDI 1969d. 118. p.: még a magyarországi bányavárosok is, melyek „kolonizációs városoknak tekinthetők, egy tekintetben, ti. a jogszokásukat illetően sohasem váltak kolonizációs városokká a szónak abban az értelmében, ahogy a nyugati szláv területeken történt”. H. Aubin szerint (Aubin 1972. 233. p): „...a német jog itt (azaz a magyar városokban) gyakran már nem mutatta eredetének éles jegyeit”. 425 Vö. SCHUBART-FIKENTSCHER 1942. 32. p. 426 FÜGEDI 1969c. 130-134. p. Vö. még SZÉKELY 1964. 3-71. p. 427 Lederer 1928.497-528. p.; Zimmermann 1966. 74., 79. és 81. p. 428 BTOE I. 56-57 p 429 Uo. 59. p. 430 Uo. 230-231., 278. és 289. p.
