Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Buda kezdetei
88 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete értesülünk, hogy egyrészt budai és pesti kereskedők Győrbe utaznak, másrészt idegen kerekedők érkeznek az országba, akik a káptalannak útvámot fizetnek. A franciák és a velenceiek és minden, a Rajnától nyugatra élő kereskedő rendszeresen fizet, de a bécsiek és regensburgiak és a velük szomszédosak, ti. a Rajnán inneniek (Viennenses et Ratisponenses et illis cornicini omnes, videlicet Cysrenenses) a színes posztóért csak alacsonyabb vámot akartak fizetni.431 1289-ben az esztergomi érsek kiközösítette a budai vár rectorat a tizenkét esküdtet, mivel a regensburgiaktól, a bécsiektől és más német kereskedőktől, akik hajón szállítottak árukat, a budai Vár polgáraihoz utaztak, és az esztergomi vámot nem fizették ki, nem szedtek útvámot.432 Buda és Magyarország regensburgi kereskedelmi kapcsolatainak nagy jelentőségét az azonos márkasúly mellett más adatok is igazolják.433 Továbbá az sem véletlen, hogy IV. Béla 1255-ös győri vámrendeletét 1270-ben és 1279-ben a bécsiek, az utóbbi esetben a Hansgraf, átíratták.434 A budai kereskedelem szervezetét a számos külföldi kapcsolat miatt a távolsági kereskedelem igényeihez kellett igazítani. IV. Béla, aki arra törekedett, hogy vámrendeletekkel és városi privilégiumokkal szabályozza a kereskedelmet, Buda számára egy elsősorban gazdasági kérdéseket eldöntő rendelkezést adott ki. Feltehetően vásárrendeletről van szó, mely azonban eredetiben nem maradt ránk. Néhány pontját német fordításban a budai jogkönyv természetesen megőrizte. Az egyik cikkelyben, a „Gewölbherren”-nek nevezett selyemkereskedők esetében kötelezővé teszi a nagykereskedelmet: ők csak saját boltjukban adhatták el az árut, és - a selymet kivéve-csak nagyban.435 Valószínű, hogy a jogkönyvben ezután következő cikkely436 a „Kammerherren”-nek nevezett posztómetők kereskedelméről szintén IV. Béla rendeletéből származik, annál is inkább, mert a Bécsben „Laubenherren”-nek nevezett posztómetők kiváltsága szintén a 13. századból ered.437 Béla rendelete tartalmazza még a hamis mértékek tilalmát,438 valamint egy cikkelyt, amely a vendégjogra vonatkozik: ez megtiltja, hogy egy polgár idegenek számára vásároljon.439 Az ezt megelőző cikkely a jogsértőt örök időkre megfosztja a kereskedés jogától, a második pedig egy hónapra. Megjegyezzük, hogy az újlaki jogkönyvben, mely a budai jogot vette át, mindkét cikkely latin szövege szerepel, és ezek ellentmondanak egymásnak. Az első esetben így áll: mercatoris nomen amittat, a másodikban pedig: per mensem a consorcio segregetur,440 A consorcium szóból esetleg valamilyen kereskedelmi szövetségre következtethetünk. IV. Lászlótól is maradtak a jogkönyvben egy kereskedelmi ügyleteket szabályozó privilégiumból egyes cikkelyek, melyek szintén a vendégjogra és az idegenek kötelező nagykereskedelmére vonatkoznak.441 431 Uo. 233-236. p. 432 Uo. 247-248. p.: „cum quidam quamplures mercatores de Ratispona, de Vyenna et de aliis civitatibus et partibus Alemannie et aliarum regionum in Hungáriám navigio per Danubium descendentes [. . .] in Castrum Budense ad cives eiusdem se multotiens transtulissent...” Ld. még fent, 240. j. 433 Bosl 1966. 142., 144-146., 185. és 208. p, 434 Kiadásait Id. RegArp I. 1237. sz. (1260-as évszámmal, ezzel szemben: Domanovszky 1916. 25. p.); II/l. 2016. sz.; II/2-3. 2993. sz. 435 Mollay 1959. 88. p. 70. §. Ld. még Below 19262. 331-333. p. 436 MOLLAY 1959. 89. p. 71. §. 437 Keutgen, 360. 266. sz.; LENTZE 1935. 27. p. 438 mollay 1959. 93-94. p. 85. §. 439 Uo. 94. p. 86. §. 440 SCHMIDT 1938 21-22. p„ Liber I. Caput XVIL, XX. 441 Mollay 1959. 90. p. 76. §; 93. p. 84. §; 95. p. 90. §. Vö. még Below 19262. 307-308. p.
