Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Buda kezdetei
84 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete Tillmann ispán töltötte be, aki Hench fia János rector veje és János fia Miklós rector sógora volt.398 A városi kancellária jelentős oklevél-kiadási tevékenységet folytatott, amely több írnok alkalmazását tette szükségessé. 1316-ban említenek egy bizonyos magister Johannes filius Cantus prothonotariust,399 A rector és a tanács joghatóságát a budai Vár districtusa fölött - a királyi szolgáló népek kivételével - a budai magistratus még 1347-ben is gyakorolta. Ez mutatkozott meg Pest és Kreinfeld esetében. A bal parti város nem maradt üres, 1281-ben feltűnik villicusa.400 A városi jog adatát, amely szerint a pesti bírót a budai tanács nevezte ki, annyiban megerősíthetjük, hogy a két ismert 14. századi bíró közül az egyik Wemer fia László rokona volt, a másik pedig Hench fia Jánossal (mindkettő budai rector volt) állt családi kapcsolatban.401 Kreinfeld, legalábbis addig, amíg Buda be nem kebelezte, megőrzött egy bizonyos autonómiát. Vannak adataink kreinfeldi villicusokról.402 Oklevélkiadás és pecsétek Eckhart Ferenc már 1914-ben igazolta, hogy a magyarországi oklevél-kiadási gyakorlat a hiteleshelyek befolyása nyomán jóval egységesebb képet mutat, mint a külföldiek.403 És valóban, az oklevelek-különösen azok, amelyeket a magyar városiasodás első évszázadában adtak ki - megegyeznek azokkal, amelyeket a hiteleshelyek, illetve a királyok és az országbírák állítottak ki. Buda oklevél-kiadási gyakorlata teljesen megegyezik az országos szokással,404 amint ezt az 1268-as oklevél is bizonyítja. A következő, 1292-es oklevélben a budai kancellária formulái már teljesen kialakultak.405 406 A város területén a tanács nevében és pecsétjével kibocsátott oklevelek voltak érvényesek. A polgárok csak ritkán állítottak ki saját nevük és pecsétjük alatt oklevelet, mivel ezek ereje a magyarországi jog szerint csekély volt. A városi oklevelek, melyeket a nagy pecséttel privilegiális formában állítottak ki, intitulációjukban a város elöljárója (rector, 1347 után iudex) mellett a tanács teljes névsorát is felsorolták. A kisebb pecséttel ellátott oklevelek pátensek vagy zártak voltak. Az előbbiek csak a városi elöljáró nevét említették meg, a tanácsosokét viszont nem (pl. comes Vernherius rector castri Budensis et iurati de eodem) 406 A zárt oklevelekben a városi elöljárót sem nevezték meg. A számunkra érdekes időszakban az összes oklevelet latinul írták. A budai jogkönyv említ egy városi könyvet,407 anélkül azonban, hogy megemlítené, mióta volt használatban. Úgy tűnik, kezdetben ez megfelelt a hiteleshelyek registrumkönyveinek, vagyis alkalmasint a kiadott oklevelek másolatát tartalmazta. Mivel az oklevelek és városi könyvek kiadásával korábban már kimerítően foglalkoztam, itt eltekintek a kérdés részletesebb tárgyalásától.408 Buda pecséthasználatát szintén tárgyaltuk már. Mivel azonban témánk szempontjából a pecséteknek lényeges forrásértékük van, behatóbban foglalkozunk velük. Az 1268-as oklevél 398 KUBINYI 1970a. 446-451. p. 399 MonStrig II. 717. p. 400 BTOEI, 199-200. p. 401 KUBINYI 1970a. 447-448. p. 402 BTOEI. 327. p. 403 Eckhart 1914b. 162. p. 404 Ld. részletesen: KUBINYI 1961a. 109-146. p.; Kubinyi 1972d. 151-160. p. 405 BTOE I. 283. p. Az eredeti: Veszpr. kpt. o. lt. Instr. Regn. P. 236. [MOL DF 229963] 406 BTOE I. 290. p. 407 MOLLAY 1959. 80-81. P. 52-54. § 408 Ld. fent, 404. és 8. j.
