Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Buda kezdetei
Buda kezdetei 85 pecsétje nem maradt ránk. A corroboratio alapján az oklevelet a communitas pecsétjével erősítették meg.409 Az 1292-es oklevél már a kettős pecséttel (duplex sigillum) lett megerősítve.410 Ez azt jelenti, hogy eltérően 1268-tól, a communitas immár legalább még egy másik pecséttel is rendelkezett. Az 1295-ös oklevélről a város második pecsétjének egy töredéke is megmaradt. Ezt a 36 mm átmérőjű pecsétet később igen gyakran használták.4' ' A nagypecsét neve (duplex sigillum) bizonyítja, hogy érempecsét volt, melynek átmérője 71 mm. Az előoldala hétszer vágott pajzsot ábrázol a következő körirattal: + SIGILLVM - NOUI - CASTRI - PESTIENSIS. A hátoldalon háromtornyú vár látható a következő körirattal: + SHAC - SVB - CONCLAVI - PEST - CASTRI - VERBA - SERATI. Mindkét pecsétmezőben szőlőindák láthatók.412 Máshol már utaltunk arra, hogy bár ezt a pecsétet a 13. század második felében metszették, ábrázolása és maga az érempecsét típusa kétségtelenül a század első felére mutat. Azóta ugyanis - a király és a királyné kivételével - senki sem készíttetett ilyet. Az egyetlen fennmaradt városi érempecsét, az esztergomi, szintén a 13. század elején készült. Ugyanezt a keltezést erősíti a vágott pajzs is, melyet a polgárok a királyi címerről vettek át, mégpedig II. Andráséból ("f-1235), melyet IV. Béla és utódai 1301-ig nem használtak, helyette a kettős kereszt tűnik föl. A vágott pajzs csak a 14. században kerül vissza a magyar címerbe. Mivel András eredetileg kilencszer vágott címerpajzsot használt, és csak utolsó pecsétjén tért át a hétszer vágottra, a pecsétünk mintáját az 1230-as évek első felére kell kelteznünk. Az egész Európában elterjedt háromtornyos városi pecséttípust Magyarországon - talán néhány város kivételével a nyugati határvidéken - kizárólag a vármegyeszékhelyek használták. Mivel Buda nem ilyen volt, és 1241 előtt nem is lehetett városi pecsétje, a budai pecsét a pesti másolata volt, melynek eredetijét 1230-1235 között kezdték használni. Eszerint a város alapításakor Buda nemcsak az aranybullát, hanem a pesti pecsétet is átvette. Pest később egy egytornyos várat ábrázoló pecsétet kezdett használni. Eszerint meg kellett elégednie alacsonyabb jogállással. A kisebb pecsét készítésekor a nagy pecsétet vették mintául. A pecsétmező legnagyobb részét a hétszer vágott pajzs foglalja el, és ezért a három torony helyett csak két kisebbet ábrázoltak a pajzs fölött, utalva a nagy pecsét hátoldalára. A körirat a következő: + S - CIVIVM - BVDENSIVM. Buda a háromtomyos várábrázolás mellett a középkor végéig használta címerként a kisebb pecsét ábrázolását is.413 Felmerül a kérdés, hogy miért kellett megváltoztatni a nagy pecsét köriratát, ha egyébként a pesti privilégiumra tekintettel a jogbiztosítás érdekében az anyaváros pecsétjének formáját megtartották. Itt W. Ebels megállapítását kell tekintetbe vennünk: „A város önálló jogi személyiségének külső jegye a pecsét, melynek körirata a régi »Sigillum civium...« megfogalmazásnak az újabb »sigillum civitatis« formulára cserélésével már nyelvileg is kifejezi a társulásból a testületté válás átmenetét.”414 A magyar városi pecséteknél azonkívül megfigyelhető, hogy a 409 BTOEI. 100-101. p : „litteras nostras ad petitionem partium concessimus sigillo communitatis nostre consignatas.” 410 Uo. 283. p.: „ad instantiam et petitionem eorundem presentes concessimus litteras duplicis sigilli nostri munimine roboratas.” 411 Veszpr. püsp. It Decimae Budenses 5. [MOL DF 200052 ] Vö. még KUBINYI 1961a. 112., 131. p. 29. j. 142. p. 245.j. 412 Veszpr. püsp. It. Decimae Budenses 5. [MOL DF 200052 ] Vö. még KUBINYI 1961a. 112., 131. p. 29. j. 142. p. 245. j Ld. a 67-68. ábrát. 413 Ld. a 69. ábrát: ehhez részletesen KUBINYI 1961a. 109-146. p. 414 Ebel 1966. 254. p. Vö. még Mitteis-Lieberich 1969. 181. p.
