Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Buda kezdetei
Buda kezdetei 59 dai vásárvámot és a várban építendő (construenda) Nagyboldogasszony-templom kegyúri jogát a kolostornak adta.150 Az oklevélben a király az esztergomi érsek engedélyére hivatkozik, a templom tehát királyi magánegyháznak számított.151 A construenda kifejezés viszont 1247/48-ban ellentmond a templom létezésének. Egyébként is minden arra utal, hogy az 1255-ös oklevél hamisítvány.152 A következő oklevél 1269-ből származik. Ebben IV. Béla visszaadott a veszprémi püspökségnek számos templomot és jövedelmet, köztük a budai Várhegyen épült új Nagyboldogasszony-templomot és a bélakúti apátságnak adományozott kelenföldi Szent Gellért-templomot is.153 Még ha nem áll is minden kétségen felül ennek az oklevélnek a hitelessége,154 azt mégis tényként kell elfogadnunk, hogy az 1240-es évek végén már álló templomot az 1250-es és 1260-as években kibővítették, és kegyuraságát az esztergomi érsek engedélyével, ám a budai polgárok és a veszprémi püspök jogainak megsértésével legkésőbb 1279-ben a szigeti apácakolostornak adományozták. A veszprémi püspököt sóadománynyal kártalanították.155 A kegyuraság kérdését a polgárok és a kolostor között oly módon rendezték, hogy a plébánost a polgárok választhatták ugyan, a plébánia jövedelmén azonban osztozott a plébános és a kolostor. A részesedés mértékéről azonban tovább vitatkoztak, egészen az 1355-ös egyezségig: az apácák ekkor megkaptak Budafelhévízen egy fürdőt, és ennek fejében lemondtak a plébánia jövedelmeiről.156 A plébánia királyi magánegyház (capella regia) jellegét XXII. János pápa, aki beavatkozott a kolostor és a kápolna papsága között folyó perbe, még 1332-ben is megerősítette.157 A plébánia a középkor végéig a hasonló eredetű budafelhévízi és kelenföldi templomokkal, valamint a belőlük létrejött plébániákkal együtt az esztergomi érsek egyházi joghatósága alá tartozott, és így nagymértékű exempciót élvezett a veszprémi püspök joghatósága alól.158 Ez a különleges jogállás azonban veszélyt is jelentett a polgárok számára. Jóllehet a budai jogkönyv a 15. század elején részletesen említi a plébánosválasztás jogát, és a plébánost a négy főhivatalnok (Amtleut) közé sorolja,159 a 15. század elején ezt a kiváltságot alig tudták érvényesíteni. A király a javadalmat rendszeresen saját udvari hivatalnokainak adományozta, nemritkán manó BTOE I. 54-55. p.: „contulimus [...] tributum de foro seu mercato ipsius castri ac quedam alia iura ad nos pertinentia et ius patronatus, quod in ecclesia Sancte Marie in ipso castro construenda nobis, utpote vero patrono, competebat...” 151 Vö. K.UB1NY1 1965b. 138. p. 152 Vö. KUBINYI 1964b. 100. p. 91. j.; GEREVICH 1966. 263. p. Ez az oklevél először IV. László egy 1279-es átiratában bukkan föl; RegArp II/2.2937. sz. Ezzel szemben az apácakolostor többi privilégiuma mind eredetiben, mind V. István 1270. szeptember 18-i átiratában fennmaradt; uo. II/1. 1965-1973. sz. 153 BTOEI. 105. p 154 Salamon (Salamon 1878-85. III. 32. p. skk.) szerint az oklevél gyanús, Szentpétery ezzel szemben hitelesnek tartja (RegArp I. 1617. sz.). Györffy hamisítványnak tartja ugyan, mégis felhasználja (vö. fent, 8. j ). Mivel IV. László egy mára elveszett és csak kivonatban ismert, 1277-es oklevelében a budai Várhegyen lévő Nagyboldogasszony-templom és a budai suburbiumban lévő kelenföldi (Gremveld) Szent Gellért-templom fejében, melyeket IV. Béla elvett, a veszprémi székeskáptalannak kártalanításként sót utalt ki (vö. RegArp II/2. 2789. sz.), az 1269-es oklevelet legalábbis gyanúsnak tarthatjuk 155 Ld. az előző jegyzetet. 156 Vö. GÁRDONYI 1936. 60-63. p. 157 AO II. 587-588. p 158 Vö. JANKOVICH 1959. 72-75. p. 159 MOLLAY 1959. 66-67. p. 21. és 23. §.; KURZE 1966.458-459. p.
