Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán. Gallinczer Lénárt számadáskönyve 1525-ből
A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán 443 vállalt és nem is állandó munkát a budai szőlőkben: ide számíthatók a szerény körülmények között élő szőlőkisbirtokosok és kisiparosok. Számolnunk kell a szomszéd falvak és mezővárosok szegény lakosságával is, bár ezek - többségük szintén szőlőtermelő helységek lakója, mint előző felsorolásunk is mutatja - elsősorban saját falujukban vállalhattak munkát. Vajon hány munkás dolgozott ezekben a szőlőkben? Sajnos forrásaink kevés támpontot nyújtanak. Bár a bortizedlajstromok alapján a szőlőterületet megközelítően meg lehetne határozni, egyedül a szüret az, ahol a termés és az effektive felhasznált napszámok aránya alapján számításokat kísérelhetünk meg. Míg a tizedlajstromok feldolgozása elkészül, tájékoztatásul megkíséreljük a bdai szőlők szüreti napszámigényének meghatározását. Mint rámutattunk, a bortizedlajstromokban egyedül a Mázsáson fekvő Gallinczer-szőlőt tudjuk megtalálni. 1525-ben itt öt hordó, azaz fenti számításaink szerint 500 köböl bor termett, az 1531-es dézsmajegzék szerint viszont 300 köböl. (Az eltérés a két év között a soproni analógia alapján nem lehet szokatlan.) Az 500 köböl leszüretelésére 167 napszámot fordítottak. Az 500 : 300 köböl arányt figyelembe véve az összes sasadi szőlők 1525. évi termését 22 970 köbölre becsülhetjük (1531-ben 13 784,5 köböl volt). Ennek szüreteléséhez a Gallinczer-analógia alapján 1525-ben 7672 napszámra volt szükség, ami - ugyanezen analógia alapján - 12 napig tartó szüret idején napi kb. 640 napszámnak felelt meg. Ha pedig a régi budai szőlőterület termését vesszük alapul, akkor a veszprémi káptalan 1505. évi tizedlajstromából megtudjuk, hogy 597 Ft 88,5 d-t kaptak tizedmegváltás fejében, természetben pedig 3579 köböl bort. Mivel a tizedlajstromban leggyakrabban 14 d-ral számíták át a köbölt, a teljes budai termést 1505-ben 78 496 köbölre becsülhetjük (Sasad nélkül). Mivel ez 3,4-szer nagyobb, mint a fentebb 1525-re megállapított sasadi termés, a budai szőlők szüretelésére a sasadinál 3,4-szer több napszámra volt szükség, azaz 24 084,8-re. A budai és sasadi szőlők együttes napszámigénye szüretkor ezek szerint 31 757 napszám volt. Nyugodtan megállapíthatjuk tehát, hogy - nem számítva a fent felsorolt és Budával határos szőlőket - szüret idején legalább napi 3000 munkás dolgozot a szőlőkben. De ugyanannyi dolgozott legalább a különféle kapálási stb. időszakokban is, hiszen ugyanazon a Mázsás szőlőn, ahol az egész szüret alatt 167 napszámot fizettek ki, csak egy heti kapáláskor 133 napszámot adtak! Ez a nagy szám és a környező szőlőtermelő helységek megléte egyaránt kizárja azt, hogy csak a városi lakosság dolgozott volna a szőlőkben, de azt is, hogy a munkások zöme idegen lett volna. Adatokkal is igazolhatjuk, hogy Budán élt egy főfoglalkozású szőlőmunkás réteg.174 175 Kétségtelen azonban, hogy főleg a nagyobb szőlőmunkák idején-és adataink szerint a 15. század közepén - idegen munkásokra is szükség volt, és ezért ezen munkák időtartamára sok kapás költözött Budára. l76ámosok nagy része igyekezett letelepedni a városban, kisebb szőlőparcellá-174 Vö. GÁRDONYI 1945b. 573. p. skk. Ezenkívül néhány példa, teljességre való igény nélkül: Felhévízen 1529-ben a Rézmál szőlőhegyen Kalmár Antal, MOL Ft. [X 8906] Vasvári kpt. It. orsz. lt. Fasc. 46. Ft. 37. doboz, 69. tek. 2. kocka, [jelenleg: 30377-30378 . sz. tekercsek, eredeti iratok: Vas Megyei Levéltár XII. L] Szentjakabfalván budai Raguzai Borbély István szőlővásárlásai 1505-6 között: MÓL DL 21466., 21549., 21584., MZsO I. 264-265. p. Óbudán a legkülönbözőbb szőlőhegyeken voltak budaiaknak szőlőik: Rétszeg: Alch Ambrus, 1512: Prot. Búd. 156-157. p.; Glóbis Mátyás és Zalay János, 1519: uo. 503-504. Fejéregyházfele: például Molnár Bertalan, 1519: uo. 504-a.; Békásmegyeren például Barkas Pál, 1518: uo. 440—441. p.; Borosjenön: Szőcs Domokos, 1520: uo. 519. p. stb. 175 A bortizedlajstromokban gyakran előfordul a „kapás” vezetéknév, amely-legalábbis az adatok jó részében - foglalkozást is kellett hogy jelentsen. Sok kapást találunk Felhévízen, Buda egyik külvárosában. Ezekre: KUBINYI 1964b. 164-165. p. 176 Székely 1956. 580. p.
