Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán. Gallinczer Lénárt számadáskönyve 1525-ből
444 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság kát vásárolt, vagy esetleg a külvárosba költözött, ahol olcsóbb volt a megélhetés.177 Forrásainkban nagy számban említenek szőlőbirtokos vagy bérlő kapásokat, ez azonban nem téveszthet meg bennünket. Parcellájuk olyan kicsi volt, hogy abból nem élhettek meg. A szakmunkás-napszámbér pedig - bár magasabb volt például a soproninál - a budai drágaság miatt igen alacsony vásárlóértéket képviselt. Ha leszámítjuk a szüreti időszakot, amikor a munkások élelmezést kaptak, és így bérük fő része megmaradt nem sokat tehettek napszámukból félre a téli időszakra. Ha csak egy itce bort megittak, az is bérük negyedrésze volt. De a szőlőmunkák nem mindegyikénél fizettek szakmunkás-napszámbért, és így a kapás kötözés vagy gyomlálás idején kénytelen volt fél napámmal is megelégedni. Jövedelmét a gyakori ünnepek is csökkentették: a szüret kivételével a vasárnapokon és fontosabb ünnepeken munkaszünetet tartottak. A nagyszámú - mind időszaki, mind állandóan itt élő - napszámos emelte a budai belső piac forgalmát: elsősorban élelmezés terén. Nyilvánvaló azonban, hogy a Budán munkát vállaló napszámos lábbelijét, ruházatát, munkaeszközét stb. szintén itt szerezte be. Nem véletlenül tartották — habár templombúcsúkhoz kapcsolódva — a város két országos vásárát egyrészt tavaszi szőlőmunkák idején (pünkösdkor), másrészt szüretkor (szeptember 8 körül két hétig).178 A szőlőtermelés elősegítette bizonyos iparok fejlődését is. A számadáskönyv sáfára például kádárokkal és korcsoly ásókkal dolgoztatott, vasabroncsokat és hevedereket vásárolt.179 A bortermelés tekintélyes hasznot biztosított a termelőnek. A szőlők jövedelmének megállapítása elég nehéz, hiszen tudjuk, hogy a szőlő egyik évben nagyobb, a másikban kisebb hasznot hoz. Mégis módunk van több évi átlagtermés és kiadások ösítása alapján az átlagos középkori hasznot megállapítani. Kiválóan alkalmas erre a Mollay által közölt és már gyakran idézett soproni Haberleiter-féle számadás. Ittugyanis 1485-től 1494-ig megvan a borkészlet értéke, de a kiadás is, így tehát tízévi átlagban megállapítható a tiszta haszon.180 21. táblázat. Bortermelésből álló haszon a soproni Haberleiter család szőlőiben 1485-1494 a borkészlet értéke 418 font 22 d 1485-1494 a munkabérek 227 font 89 d tiszta haszon 220 font 173 d Ez átlag 22 font 17 d évi hasznot jelent. 1491-ben csak 3 font 25 d, 1494-ben 2 font 100 da haszon, viszont 1486-ban 84 font 89 d. Mivel nemcsak munkabér, hanem egyéb kiadások is voltak, előfordulhatott olyan év, amikor ráfizettek a szőlőtermelésre, viszont más évben ez ki177 Székely 1961.337. p.; Kubinyi 1964b. 164-165. p. 178 KUBINYI 1964b. 111-115. p. 179 Augusztus 21.: „serais doleathorii conveni cum ipsis fl III ut cito ligant et hodie dedi ipsis fl I.” (Szkv. 21v). Augusztus 31.: „heveder vásárlás” (Szkv. 23v). Szeptember 4.: „abronch ad kad emi” (Szkv. 24). A korcsolyásokra Id. fenn. Ez az iparág egyébként más adatok szerint is elég fejlett volt. Vö. például 1525. március 25.: ThurzóElek kincstartói számadáskönyve: „essedariis, qui octo vasa vinorum in Felhewyz ad currum posuerunt, et in castro Budensi ad cellarium Regie Maiestatis imposuerunt, singulum vas vini per denarios viginti computando, faciunt fl. I. d. LX.” (FraKNÓI 1877b. 118. p.) Külföldi szőlőtermelő városokban is kedvezően fejlődtek hasonló iparágak: Brunner 1948.47. p. 180 Mollay 1941. 117. p. táblázat és 120-121. p. táblázat.
