Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán. Gallinczer Lénárt számadáskönyve 1525-ből
A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán 441 Ez annyit jelent, hogy a szőlőbirtokosok közel 60%-a 100 köböl, azaz kb. 8 ’/2 hl bornál kevesebbet termelt. Még ha nem számítjuk is azt, hogy ennek a kis termésnek egy tizede az egyházat illette, valamint a városnak is kellett adót fizetni, állíthatjuk, hogy ezek a teljes termést maguk fogyasztották el. További 22% valamit piacra is termelhetett ugyan, de a piacra termelt bor ára nem fedezhette megélhetési költségüket. Mindössze 19,1%-nál tételezhetjük fel, hogy szőlőtermelésből megélhetett, de zömük csak igen szűkösen. Csak egész kis arányszámban vannak olyan szőlőbirtokosok, akik termése valóban jelentősnek mondható. Ezek azonban kimutathatóan másból éltek meg; nagykereskedők, mint például a Hallerek és Gázonok, vagy gazdagabb iparosok, akik üzleti nyereségük egy részét fektették biztosítékul szőlőbirtokba. Jól mutatja továbbá a táblázat a társadalmi egyenlőtlenséget is a városon belül.169 De ettől függetlenül felvetődik a kérdés, nevezhető-e egy szőlőtermelő középkori város egyszerűen mezőgazdasági jellegűnek, és tekinthetö-e alacsonyabb gazdasági fokon állónak az iparos városnál?170 Ahol a megfelelő természeti adottságok megvoltak, ott a szőlőtermelés még jelentős nyugati városokban is éppolyan szerepet játszott, mint nálunk, sőt nem egy város gazdasági jelentőségét ez adta meg.171 A szőlőtermelés különben sokkal nagyobb szakértelmet igénylő munka, mint a mezőgazdaság többi ága, és ezért egyetérthetünk Surányi Bálint felfogásával, aki a szőlőtermelői munkák egy részét kézműves élelmiszeriparnak fogja fel.172 Térjünk most vissza számadáskönyvünk adataihoz. Induljunk ki a szőlőtermelés munkaigényéből. Június 19-től október 27-ig összesen 52 napon folyt napszámosmunka a négy szőlőben. 169 Budai bortizedjegyzék 1505. A bortizedlajstromok együttes feldolgozása esetleg egy-két %-kal módosíthatja az eredményeket, az azonos nevű emberek azonossága vagy különbözősége csak akkor- bár lehet, hogy akkor sem - lesz megnyugtatóan megállapítható. 170 Szűcs maga is rámutat (Szűcs 1955. 56. p ), hogy a szőlőtermelés különleges mezőgazdasági ág, amely szinte teljesen a kereskedelem szolgálatában áll, és így az ilyen városok nem számíthatók az „Ackerbürgerstadt” kategóriába. 171 A szomszédos Ausztria városainak nagy része például szintén a bortermelésből és borkereskedelemből élt. Mayer 1909. 5. p. skk. Elsőnek említhetjük magát Bécset: WALTER 1940. 247. p. Linz: FEIGL 1957. 7. p. skk. és különösen 21-23. p. Krems és Stein: Brunner 1948. 43-45. p. Brunner ebben a kitűnő cikkben nemcsak e két város, hanem egész Alsó-Ausztria bortermelésének gazdasági jelentőségével foglalkozik. PLÖCKINGER 1948. 103. p. skk. Hasonló példákat idézhetünk Nyugat-Európával kapcsolatban is. Bordeaux gazdagságát szintén a borkereskedelem segítette elő, a bordeaux-i polgároknak saját szőlőik is voltak Histoire générale des civilisations, III. 478., 482. p. stb. Rengeteg példát hoz fel Dión 1959. A szőlőtermelés és a városi élet összefüggésére utal pl.: „Le vignoble, dan les temps antérieurs au machinisme, nat de la ville, quelle que soit la nature du terrain qui la porte, comme aisseent les faubourgs ou les ardins mara chers.” (4L p.) Enjalbert 1953. 318. p.; DION 1955. 210-21 1. p. Németalföldi bortermelésre, Louvain városban: Martens 1962. 20., 21. (platea Vinearum I), 23., 25., 28., 29. p. stb. 172 SURÁNYI 1959. 264. p Dion szerint a falusi lakosság számára a szőlőtermelésnek olyan hatása volt, mint a manufaktúráknak (DIÓN 1959.33. p.) Ha ez ilyenformán túlzás is, az ezzel kapcsolatos másik állítása, hogy a bortermelő vidék sűrűbben lakott, az nálunk is áll, többek között épp a budai szőlövidéken is (uo. 32. p.)
