Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán. Gallinczer Lénárt számadáskönyve 1525-ből
440 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság páteren jelentős iparos lakosság élt, akik közül egyeseknek a patríciusi vagyonszintet is sikerült elérniük. De ugyanitt forrásaink sok szőlőmunkást is említenek,166 mint ahogy a patríciusok szinte valamennyien szőlőbirtokosok is voltak. Kérdés, hogy ezt hogyan értékelhetjük. Kováts Ferenc szerint városaink lakossága a középkorban mezőgazdaságból, elsősorban szőlőtermelésből élt meg, ipari és kereskedelmi tevékenysége csak kiegészítő, illetve mellékfoglalkozás volt.167 Vele szemben Szűcs Jenő azt hiszi, hogy a városi iparosok zömének a szőlőművelés nem főfoglalkozása.168 Szűcsnek kell igazat adnunk. Ezt igazolja, a budai bortermelés példája is. 1505-ben a bortermelők száma és a bortermés nagysága a következőképpen oszlott meg Budán. 18. táblázat. Kimutatás a budai szőlősgazdákról a bortermés nagysága szerint Köböl Birtokos Az összes birtokos arányában 1-100 355 58,9% 101-200 133 22,0% 201-400 70 11,6% 401-800 37 6,2% 801-8 1,3% Összesen 603 100,0% egy esetben - akkor is nagy számban - hatott ki a mészárszékek számának alakulására. A megállapított számon nem lehetett változtatni, akkor sem, ha a lakosság száma megnőtt. Rontotta a helyzetet az is, hogy ha egy mester bármely okból szüneteltette az ipart, amíg élt, a nem is üzemelő mészárszékhez fennmaradt a joga. Ez komoly nehézségeket okozott a városi tanácsnak, hiszen nagy zökkenőket jelentett a város húsellátásában, mint például 1550-ben, amikor a 73 „régi” mészárszékből egyszerre 23 nem folytatta az ipart, és ezért a tanács valami módón segíteni igyekezett (Sachs 1922. 1-3. p.) A nürnbergi tanulság alapján nem állíthatjuk, hogy a mészárosok számának ingadozása Budán bizonyítékot szolgáltathat a városi lakosság számának csökkenésére. A budai mészároscéh egyébként sem foglalhatta magában a főváros területén élő valamennyi mészárost. A gazdaságilag Budához tartozó Felhévízen (Buda egyik országos vására is területén tartatott meg) például igen tekintélyes számú mészáros élt, akik feltehetően nem csak a helyi lakosság szükségleteit látták el. Végül a jelek szerint Budán esetleg több mészároscéh is működött. A fennmaradt céhkönyv - ahonnan Szűcs adatait vette - a külvárosi ún. német mészároscéh tulajdona volt, akik az ottani német mészárosok utcájában éltek. (Vö. 1502. március 22.: „cecha carnificum theotunicorum.” MÓL DL 46582. 1504. március 17.: „platea carnificum thewtonicorum.” MÓL DL 46663. 1513. április 20.: „in suburbio Budensi in vico Mezaroswcza.” Prot. Búd. 189. p. 1514. augusztus 5.: „carnifices in suburbio civitatis Budensis residentes in ipsorum ac aliorum universorum magistrorum carnificum et totius ceche seu confraternitatis eorum in eodem loco residentium.” BFL ME 9. sz. [MOL DF 286056, kiadása: Budai mészárosok 380-384, p.]) Ezzel szemben sok magyar mészáros élt a Szombatpiacon, ahol szintén voltak mészárszékek. Pataki 1950. 61., 64., 65., 72. j. A német mészárosok céhkönyve maga is említ-a céhtagok közt fel nem sorolt - szombatpiaci mészárosokat. (1507: Benedek és Bertalan, Mészáros-céhkönyv 37v. Az adatot Baraczka István levéltárigazgatónak köszönjük.) Nem kell esetleg a külvárosi és német mészároscéh mellett egy vári, magyar céhet is feltételezni? Ezért - ha el fogadjuk is helytállónak Szűcs fejtegetéseit egyes, különösen határszéli városokat illetően - Buda gazdasági hanyatlását, ami egyéb adatokkal ellentétben áll, nem ismerhetjük el. 166 KUBINYI 1964b. 155-65. p. 167 KOVÁTS 1900b. 108-109. p.; KOVÁTS 1918. passim. Különösen 11. p. 168 Szűcs 1955. 59. p.
