Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán. Gallinczer Lénárt számadáskönyve 1525-ből
A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán 439 A MEZŐGAZDASÁG SZEREPE A MOHÁCS ELŐTTI BUDÁN Számadáskönyvünk közvetlenül a mohácsi katasztrófa előtti korszakból származik, és ezért ennek a forrásnak alapján vázlatos formában rá kívánunk mutatni arra, hogy ebben a korban milyen szerepet játszott a mezőgazdaság akkori fővárosunk életében. Összefoglalásunkat adaléknak szánjuk, végleges képet csak akkor kaphatunk, ha megjelenik a bortizedlajstromok feldolgozása, amellyel most Szűcs Jenő foglalkozik. Ebben a korszakban, kb. Mátyás uralkodása közepétől kezdve Buda gazdasági helyzetében előnyös változások következtek be.162 A szarvasmarha-tenyésztés országos fellendülése, a nyugati országok húsigényének növekedése,163 továbbá Mátyás király nyugati hódításai, amelyek Bécs Magyarország és Dél-Németország közötti közvetítő szerepére végleges csapást mértek,164 együttesen azt eredményezték, hogy az ország addig erősen passzív külkereskedelmi mérlege kezdett megváltozni, ez pedig bizonyos mértékben lehetőséget nyújtott a magyarországi kereskedőknek, hogy függetlenüljenek a nyugati kereskedelmi tőkétől. Ezt a kedvezőbb lehetőséget elsősorban a fővárosi polgárság tudta kihasználni. Az állandó budai kincstári hivatal — Mátyás-kori létesítése következtében - szinte monopolizálni tudta a nagy haszonnal járó udvari szállításokat. A belkereskedelemben is a budaiak játszották a vezető szerepet. A főváros ezért a többi város kárára fejlődött.165 Külvárosaiban — így különösen Felhévízen és Szent162 Ahol külön nem hivatkozunk forrásra, ott áttekintésünk következő tanulmányainkra és az ott idézett adatokra támaszkodik: KUBINYI 1957. 25. skk. p.; KUBINYI 1959a. 99. p. skk.; KUBINYI 1963b. 125. p. skk.; KUBINYI 1963a. 189. p. skk.; Kubinyi 1964b. 163 A marhakivitel jelentőségére az ország és főleg Buda gazdasági életében, és a fővárosi kereskedelmi tőkére gyakorolt hatására rámutattunk már. Ld. főleg: KUBINYI 1959a. 105. p. és KUBINYI 1963b. 197. p. skk. és 209-210. p. A magyar szarvasmarha-export összefügg a marhák nagyságának emelkedésével is. Új kutatási eredmények szerint ez hosszabb és gondos tenyésztési kiválasztással áll kapcsolatban. BELÉNYESY 1961. 19. p.; BÖKÖNYI 1961.90. p. Vö. még Székely 1961.318. p. skk.; Pach 1963. 64., 147. p. Német szempontból: Sachs 1922. 60., 64., 71., 92-95., 112. p. stb. Ez a kitűnő tanulmány rámutat arra, milyen nagy jelentősége volt a magyar szarvasmarha-kivitelnek a délnémet városok húsellátásában. Érdekes, hogy a 15. század vége óta állandóan szarvasmarhahiány jelentkezik, ami részben a városi lakosság számának emelkedéséből, részben a török háborúk miatt akadozó exportból következik. Ugyancsak javított hazánk kereskedelmi mérlegén az emelkedő rézkivitel, ennek hasznát azonban a Fugger-Thurzó-vállalat fölözte le, és így-leszámítva azokat a rövid periódusokat, amikor nürnbergiekkel szövetkezett budai polgárok igyekeztek az exportba bekapcsolódni - az ország gazdasági életére nem váltott ki kedvező hatást (vő. Kubinyi 1959a. 105. p,). 164 Ld. a 162. jegyzetben idézett tanulmányainkat. Megjegyezzük még, hogy Mátyás nem csupán Bécs elfoglalásával, hanem már előtte, Szilézia és Morvaország megszállásával ártott a bécsi közvetítő kereskedelemnek: a délnémeteknek lehetőségük nyílt arra, hogy Szilézián át, Bécset megkerülve közvetlen kapcsolatra lépjenek Magyarországgal. Vö. Wendt 1916. 58. p. skk. 165 Ez a megállapításunk ellentétben áll Szűcs Jenő véleményével (SZŰCS 1955. 126-131., 176. p. stb ), aki szerint a 15. század végén a magyarországi városoknál gazdasági hanyatlásról lehet beszélni. Szűcs Buda esetében a hanyatlást a mészárosok számával próbálja igazolni E Bücher elméletére visszavezethető tetszetős magyarázat szerint a városoknál a mészárosok száma alapján következtetni lehet a lakosság számára. Budán megállapítható, hogy a 16. század első évtizedeiben a mészárosok száma csökkenő tendenciát mutat, de ha a legmagasabb számot és a legnagyobb számarányt vesszük is figyelembe, akkor is kisebb lakosságszámot kapunk, mint amelyet a Zsigmond-kori házösszeírásból állapított meg Szűcs. Ennek az elméletnek azonban épp a kiindulópontja hibás A Szűcs által is idézett nürnbergi mészárszékek vizsgálata ugyanis mást mond, és így az elméletét bizonyító analógia elesik. (A Büchernél pontosabb Sachs-féle monográfiát használtuk fel.) Nürnbergben hosszú ideig csak 73, ún. „régi” mészárszék működhetett, a szükséglet azonban újak létesítését követelte meg, s ezért a 15. század második felében egyszerre 19 „új” mészárszéket alapítottak. Rajtuk kívül még 32 „paraszt” mészárszék dolgozott a városban. A mészárszékek száma tehát állandó volt, nem függött a lakosság számának változásától, illetve ez csak
