Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán. Gallinczer Lénárt számadáskönyve 1525-ből
A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán 433 fajta.147 148 Ily módon fizethették a sörpecsétpénzt is, legalábbis elvben a készített sör mennyisége alapján. A számadáskönyvben feltüntetett adó aranyforintértékre átszámítva önmagában is igen magas összeg: 18,88 arFt. Ilyen összeg jellemző középkori városaink patríciusainak adójára. Fügedi Erik számításai szerint 15. századi városainkban a leggazdagabb réteg adókategóriája 10 arFt-tal kezdődött. Pozsony lakosságának 7,4%-a érte el ezt a szintet, Sopronban csak 0,9%, Kassán kevesebb 0,7%-nál.149 Igaz, ebben a rétegben voltak még magasabb adót fizető polgárok is, így a pozsonyi Eylausimroch János 1434-ben 82 Ft és 2 fontdénár adót űzetett,150 a kassai Szatmári Ferenc a 15. század végén 35 Ft-ot. (Igaz, őutána csak egy olyan polgár volt, aki többet fizetett Gallinczernél, 22 Ft-ot.)151 Gallinczer adója zömét azonban - mint a fentiekben rámutattunk - feltehetően Szent György-napkor fizette ki, tehát adóját a 18,88 arFt többszörösére kell becsülnünk. Jól mutatja ez a körülmény is e budai patríciuscsalád hazai viszonylatban mérhetetlen gazdagságát. Budán az egyház a szőlők után szedett tizedet. A budai szőlők három tizedbirtokos között oszlottak meg: a tulajdonképpeni Budán a veszprémi püspökség, illetve káptalan; a városhoz csatolt Sasadon az esztergomi érsekség, illetve káptalan, míg a várostól délre elterülő Kelenföldön a péterváradi ciszterciek voltak a tizedbirtokosok. Gallinczer-mint fentebb láttuk-egyedül a kelenföldi Fejérföldön fizette meg a tizedet, mégpedig természetben; a Veszprémhez, illetve Esztergomhoz tartozó szőlői után a számadáskönyv vezetése idején nem adott tizedet. Feltehetőem itt pénzben váltotta meg, a ciszterciek viszont természetben követelték. A kifizetett „tized” tulajdonképpen tizenketted volt, bizonyára sikerült a tizedszedőt becsapni. Ar- és bérviszonyok a számadáskönyvben Megfelelő összehasonlító anyag nem áll itt rendelkezésünkre. Csupán egy forrást említünk, a Kemény Lajos által kiadott Buda-városi árszabályzatot.152 Kemény 1522-re keltezte, így három évvel előzte meg számadáskönyvünket. (A keltezést alátámasztja, hogy a nova moneta még nincs említve, ami 1523-ban már okvetlenül szerepelt volna.) A limitációt a király adta ki, de elég nagy szabadságot adott - főleg a termés évi változásától függő áruknál — a városi tanács árszabályozó tevékenységének. A fennmaradt korabeli árszabályzatok beosztásukat tekintve általában hasonlók a budaihoz, ha áraik különböznek is; feltehetően ezt vette alapul a többi város is, közvetlenül vagy királyi parancsra.153 A budai is Kassán maradt fenn. 147 Vö. Relkovic 1905.170-171. p. 148 Vö. SZAMOTa-Zolnai 1902-06. 760. p. „pecsét-pénz” alatt idézett források. Vö. még MOLLAY 1959. 214. §. 149 Fügedi 1957a. 68. p. 150 SZŰCS 1955. 269. p.; Kováts 1900b. 58. p. 151 FÜGEDI 1956. 198. p. 152 Kemény 1889. 374-384. p. 153 Ld. Sopron város 1525. október 15/16-i árszabályzatát, HÁZI 1921-43.11/6.389-401. p. Az árszabályzatból világosan kitűnik, hogy a tanács és a város közönsége királyi rendeletre, s azt tekintetbe véve hozta a szabályzatot. („Satzung [. .] betracht nach vermögen königlicher maiestat beuelh etc. beschehn.” 396 p., vö. még 389 p.) Hasonló Pozsony vm. 1526. évi árszabályzata (uo. 423—425. p.), amely nyíltan kimondja, hogy országos rendelkezésről van szó. („Presburger gspannschafft vnd des konigreichs zu Hungern lanndsordnung aufgericht anno 1526 ”) 1526. június 1-jén különben II. Lajos a katonaság számára bocsátott ki áriimitációt (HÁZI 1921-43. 1/7. 187-188. p.). Mindezek a limitációk-mutatis mutandis - a budaihoz hasonlítottak, és feltehetően már az eredetit is a budai polgárok, nem pedig az uralkodó nemesi tanácsosai állították össze.
