Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán. Gallinczer Lénárt számadáskönyve 1525-ből
434 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság Kimutatásunkban a nova monetában megadott értékeket mind antiqua monetára, mind pedig aranyforint árfolyamra átszámítottuk, hogy ezáltal a korábbi adatokkal is összehasonlíthatók legyenek. Ezek az adatok csak igen tökéletlen képet nyújtanak a budai városi lakosság életszínvonaláról. Az adatok értékét csökkenti az is, hogy a számadáskönyvben csak a legritkább esetben találunk árakat, így nem tudjuk, hogy amikor a sáfár véletlenül mégis megadja, az valami okból különleges ár-e vagy pedig a szokott. Más adatok egyértelműleg azt bizonyítják, hogy legalábbis a gabona és takarmány terén az élet igen drága volt Budán.154 Ezt megerősíti a számadás is: a gabona köble 4 új, azaz 2 régi forint, pedig a limitáció szerint 0,5-1 Ft között mozgott.155 Olcsónak látszik viszont a hús; adatunk értékét azonban gyengíti, hogy egymagában áll, és nagy mennyiségű hús vásárlására vonatkozik. (Szeptember 21-én a fejérfóldi és kövesi szőlőkben dolgozó 49 napszámos és a háztartás számára vásároltak 53 font húst.) Ez a nagybani vétel nyilván kihatással volt az árra is.156 Ennek ellenére valószínű, hogy itt a húsfélék ára - Buda marhakereskedelmi központ volt - olcsóbb lehetett, mint például a nyugati határszélen,157 ahol a szállítási költségek is emelték az árakat. Egyes iparcikkeket is olcsóbban lehetett kapni a fővárosban, mint például Sopronban. Ez különösen a posztófélékre áll, amelyeknek itt nagyobb volt a piaclehetősége, tehát a külföldiek nagyobb mennyiségben szállították ide.158 154 Szkv. 2 Ív. Szeptember 20-án 3 font olajat vesznek 30 d-ért, 22-én pedig 4 fontot 20 d-ért. Ez a különbség csak abban az esetben érthető, ha a két oljas között minőségi különbség volt. Valóban a budai limitáció szerint az oljabogyóból sajtolt olaj fontjának ára kétszerese a len- vagy kenderolajnak. Az előbbi 6, az utóbbi 3 d. (Régi pénzben: tehát a számadáskönyv idején olcsóbb az olaj.) Kemény 1889. 376. p. 155 1501. október 28-án Nagy lucsei Ferenc Budáról ír testvérének, szénát és zabot kér: „quia [...] hit in caro foro sunt tam fenum, quam avena.” MOL DL 21078. Ebendorffer Miklós budai polgár egy pozsonyi polgárnak adott kölcsön pénzt, hogy vásároljon búzát számára. 1504. november 6.: MÓL Ft. Pozsony város It. oki. 5204. sz. [MÓL DF 243248.]; 1515. május 8-án Oosztonyi János királyi titkár kéri az egyik Rozgonyit, hogy „si aliqua propinquiore possessione sua Budam versus frumento abundaret, esset mihi summe gratum et utile, si in hac presenti mea necessitate veluti hospiti novo mihi aliquam provisionem faceret.” MOL DL 25562. Pemfflinger Márk 1526 tavaszán Budáról ír haza Nagyszebenbe, és panaszkodik a budai drágaságról. Fabritius 1875. 154-155 p. 156 Kemény 1889. 373. p. 157 Szkv. 12v. „Feria quarta (helyesen quinta, mert előtte már quarta állott, a gw/n/a pedig hiányzik) carnes bovinales libras LUI emi fl 1 minus dX.” A limitációban a marhahús fontja 1,5 régi dénár, ami a fenti érték közel kétszerese. 158 Ezt jól mutatják a limitációk: 14. táblázat. A szarvasmarha árának felső határa. Budai Pozsony megyei Katonasági 1 kövér ökör 3 ft 8 éves ökör 6 ft _ 5 éves szántó ökör 2 ft 5 éves ökör 3 ft Szántó ökör 12 ft 3 éves tinó, tehén 1 ft Tehén 2ft 3 éves tinó 3 ft 1 éves tinó 0,5 ft _ 1 éves tinó 0,5 ft Ez évi borjú 25 d Borjú 25 d Ez évi borjú 33d (Kemény 1889. 374. p„ Házi 1921-43. II/6. 423^124. és 1/7. 187-188. p.)
