Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán. Gallinczer Lénárt számadáskönyve 1525-ből
428 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság számadásaiból indulhatunk ki. Haberleiteréknek 1485-1495 között 314 (bécsi) akó és 12 pint bora termett, ami literre átszámítva évi 49 1-nek felel meg, azaz kb. 15 hl.114 A Gallinczer-szőlőkben dolgozott 460 szedő, kb. 16-szor annyi, mint Haberleiterék évi 28,5-es szedő napszámának átlaga. Ezt a 16-szoros átlagot a bortermésre is vonatkoztatva, kb. 240 hl-re tehető. Gallinczerék 1525. évi termése. Ez egy ötöddel több, mint amit az előbb más módszerrel állapítottunk meg. Végeredményben tehát bizonyítottnak vehetjük, hogy a termés 200-240 hl között mozoghatott. N. Kiss István számításai szerint a 16. század második felében egy 940-1000 négyszögöl nagyságú hold szőlőn átlag 10 hl bor termett.115 Ezek szerint a Gallinczerszőlők 20—24 hold nagyságúak voltak. Ez katasztrális holdra átszámítva 11,6-15 hold. A szüreti munkák kiadásának fedezését a budai háztartás nem győzte, ezért Gallinczer szeptember közepén két ízben — Mátyás deák, illetve Pemfflinger Kristóf útján összesen 111 Ft 50 d-t küldött, egyben Szerencsés Imréhez fordult kölcsönért. A híres budai bankár adott is 25 Ft-ot, ezen felül 20 Ft 65 d kölcsönt vettek fel egy Bona nevű zsidó asszonytól is. Amikor ez sem látszott elégnek, a sáfár 8 Ft-ért gabonát adott el. Összesen tehát 165 Ft 15 d-t kellett még a szüreti kiadásokra fordítani.116 (A tényleges szüreti napszámbérkiadás csak 86 Ft 96 d volt, ehhez még az ellátási és egyéb kiadások járultak.) Amint vége lett a szüretnek, kifizették az ún. hiveterekét117 (feltehetően a német huetter vagy hutter kifejezés rontott formája), így nevezték a város által megbízott szőlőőröket.118 A kipréselt mustot azonban nem ők, hanem külön e célra megbízott egyének őrizték. A szüret után a már említett metszésen kívül csak a számadás utolsó napján, október 27-én találunk újabb szőlőkiadásokat. Úgy látszik, addigra elfogyott már minden pénz a budai Pemfflinger-házban, a sáfár pedig elutazott, feltehetően elszámolni Diósgyőrbe, és az ügyeket a már említett Mátyás deáknak adta át. Sáfárunk nyilvánvalóan csak ideiglenes távollétre gondolt, és visszatéréséig gondoskodni kívánt forgótőkéről Mátyás deák számára. 20 hordót (inkább csak edényt) 240 pint borral töltött meg, és ezt 36 Ft 50 d-ért eladta. A fönt említetteknél jóval kisebb, átlag 20 literes hordók voltak ezek. Egy pint ára 15,2 d volt, tehát jóval drágább, mint az 1524-ben szüretelt boré. Valószínűleg az 1525. évi termés lehetett rosszabb az előző évinél, vagy Gallinczer bora jobb minőségű volt annál, amit cselédsége számára vásárolt. A bor árából a sáfár 10 Ft-ot adott a Mázsás szőlő megmunkálására, a kocsmáros 66 d-t kapott, több kisebb-nagyobb kiadást is fedezett még az eltávozó, köztük saját útiköltségét, végül 25 Ft 50 d-t átadott Mátyás deáknak.119 Kertészet A számadáskönyv egyik, fél oldal terjedelmű kiadási számlája „ortus est soi iustitie” címet visel, alatta az „ad ortum” kifejezés olvasható. A sáfárnak úgy látszik, a kert latin megfelelőjéből (hortus, hehezet nélkül ortus) egy egyházi szöveg jutott eszébe, és először azt, utána azonban a helyes címet is leírta. Ez a rovat egyike a legkevésbé világosaknak, nem tudjuk meg ugyanis be114 MOLLAY 1941. 117. p. és 13. j. 115 N. KISS. 1960. 9. p. 116 Szkv. Ív. Bona zsidó asszonnyal (németül Wana) és fiával egyébként is üzleti kapcsolatban állottak Gallinczerék. MZsO V/l. 152. 117 Szkv. 4v, lOv; 1, 13, 7v. 118 Mollay 1959. 188. p. 399. §; Relkovic 1905. 243. p. 119 Szkv. 29. Az átszámítás LEDERER 1923-24. 305., 312., 317. p. alapján.
