Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán. Gallinczer Lénárt számadáskönyve 1525-ből
A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán 419 Szőlőművelés és bortermelés A számadáskönyv kiadási tételeinek közel felét (ha a Mátyás deáknak kifizetett 23 Ft 50 d-os maradványt leszámítjuk, több mint felét) a szőlőtermeléssel kapcsolatos kiadások jelentik. A szőlőtermelés jelentőségét csak hangsúlyozza az, hogy a számadásokból - mivel viszonylag későn kezdődnek - hiányoznak a tavaszi szőlőmunkák költségei. A sáfár mind a négy szőlőhegy kiadásaira külön számlát nyitott. Igaz, teljesen nem tudta elválasztani egymástól a szőlőkre vonatkozó különféle kiadásokat, de a munkabér jellegű tételeket pontosan megkülönböztette. A négy szőlő a következő szőlőhegyeken feküdt: Magasallja, Köves, Mázsás (vagy Mázas?) és Alba terra. Magasallja a tulajdonképpeni budai határban elterülő 26 szőlőhegy egyike volt: 1505-ben 47, az 1510-es évek elején 59 szőlőbirtokost írtak itt össze, de sem Pemfflinger, sem Gallinczer nevét nem találjuk közöttük.67 Feltehetően később szerezték a szőlőt. Köves és Mázsás szőlőhegyek a Mátyás király által Budához csatolt sasadi határhoz tartoztak. 1531-ben a sasadi határban 17 szőlőhegyet, közöttük Kis-Kövest, Nagy-Kövest és Mázsást különböztettek meg. A két előbbin összesen 49, az utóbbin pedig 20 szőlőbirtokost írtak össze. Az egyik mázsási szőlő jogilag még ekkor is a Pemfflinger családé volt, a dézsmajegyzék ugyanis megemlíti, hogy Pestyéni Gergely 300 köblös termés után nem fizetett tizedet; a dézsmajegyzék összesítésében viszont azt olvassuk, hogy Pestyéni a Pemfflinger-ház után nem fizette meg a tizedet. Nyilvánvaló tehát, hogy ez említett szőlő a János király által Habsburg-hűség miatt lefoglalt, és Pestyéni udvarmester használatára átadott Pemfflinger-féle szőlő volt.68 Alba terra nevű szőlőhegy sem a két fennmaradt budai, sem a sasadi tizedjegyzékben nem szerepel. Viszont egy 1521. március 22-én kelt budai oklevél említi a Feyrfewld nevű promontoriumoi, amely egy Fehérvár felé vezető közút mellett fekszik.69 Ez a helymegjelölés majdnem biztossá teszi, hogy a Fejérföld szőlőhegy a péterváradi ciszterciek kelenföldi tizedkörletéhez tartozott.70 A kiadások legnagyobb része a napszámbérekre esik: 67 Budai bortizedjegyzék 1505, Budai bortizedjegyzék 1510 68 Liber super decimam vinorum Sasadiensium. Budai bortizedjegyzék 1531. (A Vármúzeumban őrzött Zákonyi-féle másolatot használtuk.) János király Buda 1529. évi visszafoglalása után, úgy látszik, azonnal lefoglaltatta budavári provizorával, Dóczy Jánossal a Ferdinánd-pártiak vagyonát. Legalábbis alig két héttel Buda elfoglalása után, szeptember 20-án utasította Dóczyt, hogy a felhévízi prépostság és Pemfflinger István dunai malmait azonnal adja át Pestyéninek, akinek használatra adományozta. BÁRTFAI SZABÓ 1938. 1504. sz. A felhévízi prépost ekkor Szalaházy Tamás, Ferdinand kancellárja volt. A sasadi dézsmajegyzék tanúsága szerint nemcsak a malmokat, hanem a szőlőket is Pestyéni kapta meg. 69 MÓL Ft. Tiszántúli ref. egyh. kt. oki. 133. [ma valószínűleg 81., MOL DF 275872.] 70 A Fehérvárra vezető út-legalábbis egy részében-a mai Budaörsi útnak felel meg (Gárdonyi 1945a. 386. p.) Az út eleje viszont kb. a mai Hegyalja út vonalában haladhatott. Az úttól délre a péterváradi ciszterciek voltak tizedbirtokosok Kelenföld jogán. Pataki 1941^12. 29. p.
