Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán. Gallinczer Lénárt számadáskönyve 1525-ből
418 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság június—július hónapokban összesen nyolc alkalommal 14 Ft 34 d értékű komlót adtak el. (Közben emelkedett a komló ára: júniusban fertályonként 50 d volt július 24-én már 57 d.) Komlót tehát nyilván termelt, éspedig olyan mennyiségben, hogy eladásra is tellett, a Pemfflinger- Gallinczer család. Feltehetően hasonló volt a helyzet az árpa esetében is. Munkabér jellegű kiadások közül a legnagyobb tétel Péter mesternek, a sörfőző üzem vezetőjének két részletben kifizetett 10 Ft-os fizetése. 6 Ft-ot kapott továbbá élelmezési költségként (öt részletben), ezenfelül két alkalommal összesen 44 d borravalót. A szolgák (servi), nyilván Péter mester segédei, ugyancsak kaptak borravalót, három ízben 18 d-t. Fizetést azonban nem kaptak. Nem folyt mindennap munka a sörfőzőben.59 Nincs adat a komló- és a feltételezett árpatermelés munkabér-kiadásaira. Pedig feltehetően nemcsak árpát, hanem egyéb gabonát is termeltek. Legalábbis erre kell következtetnünk az Ív oldalon a szüreti kiadások fedezésére szolgáló bevételi tételek egyike alapján: 2 köböl gabonát adtak el 8 forintért.60 A szöveg azt is feltételezni engedi, hogy a gabonát nem eladásra, hanem felhasználásra szánták, és csak a szüreti többletkiadások fedezése végett adták el. Hogy ez a gabona mi volt, búza, árpa vagy más (zab nem lehetett, azt vásárolták) - nem tudjuk. Fel kell tételeznünk a búzatermelést: máskülönben alig lenne magyarázható a liszt- és kenyérvásárlás teljes hiánya az egyébként igen részletes élelmezési kiadási tételek között. Igaz, Gallinczer mint malomtulajdonos is hozzájuthatott a liszthez. (Egyetlen számla sem vonatkozik a gabona- és komlótermelésre, igaz, a malom munkájára sem. Eladható komlót mindenesetre csak termeléssel szerezhettek.) Még egy adat vonatkozik a gabonára, és ez azt bizonyítja, hogy ezt Pemfflingerék termelték. Augusztus 30-án a háztartási kiadások számláján a következő tétel olvasható: a majorban megrostáltattam a gabonát.61 A majort még egy adat említi.62 Más adatokból tudjuk, hogy a város környékén gazdag budai polgárok birtokában több majorság épült fel.63 Ezeket az adatokat az előbb idézettekkel egybevetve, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a Gallinczer- Pemfflinger családnak valahol a város körül szántóföldjei és komlóskertjei voltak, amelyeket egy majorsági épületből igazgattak. A termelési költségekről viszont talán azért nincsenek adataink, mert azokról és a termésről a majoros közvetlenül számolhatott el a tulajdonosnak. Mindenesetre — már a major elnevezés tanúsága szerint is - az bizonyosra vehető, hogy a Pemfflinger-majorban bérmunkások dolgoztak.64 A komló- és gabonatermelésnek a sörgyártással való összefüggése is mutatja ez utóbbi jelentőségét. Buda ez időben még részben német város, a német lakosság bizonyára szívesen itta Budán is a sört. De az itt élő feudális urak sem vetették meg: a Thurzó-féle számadáskönyv tanúsága szerint épp 1525-ben gyakran vásároltak sört a király számára.65 Sörgyártók éltek Felhévízen is,66 és feltehetően nemcsak a helyi, hanem a távolabbi környék fogyasztását is kielégítették. A sörgyártás tehát már önmagában is mutatja a Pemfflingerek bekapcsolódását az árutermelésbe. 59 Szkv. 30-3 Ív. 60 Fruges dedi cubulos II. Ultra non dedi pro pecuniis, fl. VIII. 61 Isto die feci rostare fruges in maÿor cum tres [!] mulieribus, X. dedi ipsis d. XXX. (Szkv. 23.). 62 Julius 16.: eodem dia seram feci preparare ad mayor haz d. XX. (Szkv. 16v). 63 CSÁNKI 1906. 6S5-725. p. Ld. még e tanulmány utolsó fejezetét. 64 Szabó 1963a. 309-313. p. 65 FraknÓI 1877b. 54. és passim. 66 Kubinyi 1964b. 161., 163. p.
