Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15–16. század fordulóján
396 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság házasságkötésekben mutatkozott meg. Gazdag szegedi polgárok gyakran költöztek Pestre, ahol a város vezetésében a 15-16. század fordulóján több szegedi eredetű család mutatható ki. Ilyen volt Szegedi Bodó István, egykor szegedi sókamarás és egyben Csongrád megyei ispán, aki miután egy tekintélyes pesti polgár leányát (egy gazdag cinkotai jobbágy unokáját) vette feleségül, átköltözött Pestre, ahol városbíróvá választották.311 Rokonai éltek Temesváron, Nagyváradon és Székesfehérvárott. (A két utóbbiban tartották az ország legfontosabb vásárait.) Egyik rokona, Temesvári Bodó Mihály szintén Pestre költözött, ahol jelentős borkereskedő lett, aki Pest melletti birtokán állatokat is tenyésztett.312 Szegedi Pál, aki többször volt városbíró és az egyik legtekintélyesebb pesti borkereskedőnek számított, bizonyára ugyancsak Szegedről származott.313 Valószínűleg onnan jött a Somogy megyei nemes családból származó Mizsér Mihály pesti tanácstag is, aki talán nagyapja lehetett az író Pesti Gábornak.314 A borkereskedelem hasznából részesültek a pesti hajósok is, éspedig nem csupán a szállítás révén, hanem mert kereskedtek is vele. A hajósok eredetileg a budai várnak szolgáló királyi conditionariusok voltak, s erre hivatkozva megőrizték függetlenségüket a városi hatóság alól. Céhük külön községi szervezetnek számított, amelynek élén egy bírónak vagy rektornak nevezett elöljáró állt. (Mivel nemcsak szállítással, hanem kereskedelemmel is foglalkozott, a céh lényegében a kereskedő gilde szerepét is betöltötte.) Borral nem csupán az egyes hajósmesterek kereskedtek, hanem maga a testület is. 1466-ban ugyanis a hajósok elismerték a pesti városi hatóság adóztatási jogát az általuk a városba behozott borok után (kivéve a saját szőlőikben szüretelt borokat), a céh pénzén vásárolt borokat azonban továbbra is adómentesen mérhették ki a céhházban.315 A pesti borkereskedők a Délvidéken vásárolt borokat a pesti piacon adhatták el. A királyi udvar 1494-ben a veszprémi püspöktől bérbe vette a budai bortizedet, mégis vásárolt borokat, de — a malváziai importborokat leszámítva - kizárólag a pesti tanácstól (15 hordót 259 Ft 80 dénár értékben).316 A pesti borpiac jelentőségét mutatja, hogy a várossal szemben, a budai hegyekben nagy kiterjedésű borvidék terült el.317 A budaiak azonban csupán saját termésüket árulták a fővárosban, pedig Buda lakosainak száma, valamint az ide utazó nemesek és idegenek miatt a budai szőlők termésén kívül idegen borokra is volt kereslet. Még Ausztriából is hoztak be ide bort.318 A tanulmány elején már idézett Oláh Miklós szerint idegen, főként lengyel és sziléziai kereskedők is jöttek Pestre bort vásárolni. A pesti kereskedők különben, az állatkereskedőket leszámítva, ritkán utaztak külföldre. Gyakran szállították ugyan a szerémségi bort észak felé, de Kassánál többnyire megálltak. Ott vagy akár már Pesten a kassaiak vették át a bort, továbbszállítandó Lengyelország felé. A pestiek gyakran hitelben adták a borokat a kassaiak311 Kubinyi 1957. 45. p. 164. j.; KUBINYI 1966. 264-266. p. 312 1472-ben iratkozott be a bécsi egyetemre: Matrikel II. 136. p.; MÓL DL 46153., 46853., 61890-61891., 61903., 61905., 61943., 61945., 61979., 61980. stb. 313 Bíróként: Károlyi Oki. III. 2. p.; Kassa v. lt. Schwartzenbach gy. 699. sz. [MOL DF 270737.]; MOL DL 46241., 61905. (1491-93, 1496.) Ld. még rá: uo. 20635., 21148., Prot. Búd., 286-287., 444-445., 516. p.; Észt. pr. lt. Archivum ecclesiasticum vetus Nr. 81. [MOL DF 249068.] 314 Kubinyi 1968b. 81-86. p. 315 Kubinyi 1964b. 104-107. p.; Kubinyi 1964b. 78. p. 316 Engel 1797-98. I. 125. p. 317 Kubinyi 1964d. 397. p. 318 Uo. 399. p.; Pozsony v. lt. okl. 4580. sz. [valószínűleg 2532. sz., MOL DF 241145.]
