Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15–16. század fordulóján
392 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság ingatlanokat Junckher Pál örökölte.280 Azt már láttuk, hogy a Vogelweider-örökösök felosztották egymás közt nagybátyjuk budai, kassai és krakkói vagyonát. Buda tehát lehetőséget nyújtott arra, hogy a délnémet kapcsolatokkal rendelkező vezető réteg itt építse ki vagyonát, amellyel külföldön, például Bécsben is el tudja érni azt a társadalmi színvonalat, amellyel Budán rendelkezett. Bár a Jagelló-kori budai kereskedőtőke nagy része a budai német vezető rétegnél halmozódott fel, kérdéses azonban, hogy beszélhetünk-e egyáltalán budai tőkéről velük kapcsolatban. Nem csupán Budára áthelyezett, majd innen kivont délnémet tőkéről volt-e szó? Nürnberg és a többi délnémet város már korán kereskedelmi kapcsolatban állt, ahogyan arról már volt szó, a magyar fővárossal. Pozsony gazdasági fellendülésének korszakában, a 15. század közepéig előtérbe került a magyar-délnémet kereskedelmi kapcsolatok rendszerében. Pozsony és Bécs gazdasági hanyatlása, majd árumegállító joguk korlátozása idején - ami egybeesett Buda Mátyás alatti erőteljesebb fejlődésével - újra közvetlenebb kapcsolat alakult ki a magyar főváros és a délnémet terület között. A háborúk idejében nőtt a Szilézián keresztül vezető út jelentősége,281 majd megint a Duna-völgyié. A budai jog, megnehezítvén az idegenek kereskedelmét, szükségessé tette, hogy a délnémet kereskedőházak a Budára küldött282 üzleti megbízottaikkal, faktoraikkal, esetleg családtagjaikkal gyakran felvétessék a budai polgárjogot. így formailag a saját, a valóságban azonban anyacégük nevében kereskedtek. Más esetekben a külföldi cégek a már Pozsonyból ismert példát követték: áruhitelt nyújtottak a budaiaknak. A század közepe óta tehát összehasonlíthatatlanul megnőtt a magyar fővárosban a délnémet tőke befolyása. Egyes cégek már nem törődtek azzal sem, hogy faktoraik megszerezzék a budai polgárjogot. Nincs adatunk, hogy a Fuggerek faktora, Hans Alber, egyben budai polgár is lett volna, és ez a Welser cég megbízottja esetében sem valószínű.283 A délnémet befolyás elismerése ellenére sem állíthatjuk, hogy kizárólag az érvényesült, és azt sem, hogy a magyar fővárosban ne lett volna tőlük független és a magyarországi viszonyokban nem is jelentéktelen tőkével rendelkező kereskedő réteg. Voltak olyan délnémet származásúak, akik talán egy ottani cég megbízásából kerültek ugyan Budára, de végül függetlenedtek és esetleg üzleti központjukat is itt állították fel. Ilyenek lehettek a Pemfflingerek284 és bizonyos mértékben a későbbi generációban a Hallerek.285 Ugyanez áll a német városi vezető réteg kézművesekből álló - és a posztókereskedőkkel általában nem házasodó - másik rétegére is. Bár a marhakereskedelem főként a magyar polgárok kezében volt, akadtak ezzel foglalkozó németek is. Sigel Tamás városi tanácstagról tudjuk például, hogy nemesektől legelőket bérelt, és szarvasmarhával - nem pedig posztóval - foglalkozott.286 Harber Mátyás királyi ötvös a századforduló tekintélyes üzletembere volt. 1440 táján születhetett, és osztrák eredetű lehetett. Mátyás király szolgálatában verweser vnd ausrichtter aller seinen kuniglichen genaden klainatt lett. A király szarvasmarha-eladással is megbízta Velencében. Egy időben malmot szerzett Felhévízen, elképzelhető, hogy vashámor céljára. 280 Edlasperger Lászlóra: Perger 1988. 190. p.; GecsÉnyi: Fejezetek 23-44. p. A család magyar ágára: Kubinyi 1966. 256-257. p. 281 Wendt 1916. 58-59. p. 282 Haller 1962. 468-471. p. 283 A Welser-cég faktorára Budán: Kleehoven 1933, II. 105-107. p. 284 Ld. fenn. KUBINYI 1978b. 285 Ld. fenn, 262. j. 286 MÓL DL 16937., 16940.
