Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15–16. század fordulóján
Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15-16. század fordulóján 375 Nem volt szó még a törvényes kereskedelmi utak elkerüléséről, magyarán a csempészésről, a harmincadosok megvesztegetéséről stb. Stefan Kazimir szlovák kollégánk a 16. század második felének szlovákiai harmincadnaplóit feldolgozva utalt már arra, hogy a naplók nem tartalmazzák a teljes áruforgalmat.145 Bár Ember Győző nem fogadta el érvelését,146 azt mégis számos adat, föként Gecsényi Lajos kutatásai igazolják,147 de erre kell következtetni törvényeinkből is. Az 1498:29. te.-ben - amely szerint különben kizárólag az országból kivitt áruk után kell fizetni, és a belföldi forgalom után nem - azt olvassuk: „és mivel gyakran megtörténik, hogy a kereskedők a marhákat és marhanyájakat akkora kísérettel szokták hajtani, hogy a harmincadosok nekik ellent nem állhatván, ezeket az állatokat a királyi jövedelmek rövidségére harmincadfizetés nélkül erőszakosan vagy alattomban viszik ki”, elrendeli az állatkihajtók megbüntetését az állatok becsértékében.148 Ez különben azt is bizonyítja, hogy országlakosok és nem külföldiek hajtják ki a marhákat, különben nehéz lett volna őket utólag perelni. A cikkely ezt megelőző része, amely csak a kivitel harmincadkötelezettségéről szól, nem annyira lényeges. Ebben a hazai, vásári forgalom harmincadolásának tilalma a lényeges. Az viszont elgondolkoztató, hogy a törvény szerkesztői elfelejtkeztek a behozatalról. Talán mégis jelentéktelenebb volt az import? így az 1457/58. évi harmincadnapló felhasználhatósága a magyar-nyugati kereskedelem aktivitása vagy passzivitása szempontjából egyaránt bizonytalan. Baj van a harmincadbérleti szerződésekkel is. Nem az a nehézség, hogy 1494/95 és 1523 között 6000-ről 16 000-re nőttek a buda-székesfehérvári harmincad bevételei. A központi harmincadok ugyanis valóban elvámolhatták a határon valami okból harmincadot nem fizetett árukat is, s számolnunk kell belső áruforgalom - a törvények által ugyan tiltott - megvámolásával is, végül az itt mégiscsak legfontosabb állatkivitellel. Amennyivel pedig közben - és nem csak 1542-ben - megnövelték a kivitt állatok vámértékét, akkor nem is tűnik már olyan túlzottan magasnak a bevételek növekedése. A baj azonban másutt keresendő. Erre csak néhány példát hozunk a pozsony-soproni harmincadok bérletének történetéből. 1494/95-ben ezek 5000 forintért voltak bérbe adva,149 hogy 1509-ben Sárkány Ambrus és társasága évi 7000 forintért vegye át őket.150 Ezt természetesen úgy is lehetne értelmezni, hogy időközben a forgalom nőtt meg, ennek azonban ellentmond, hogy a következő évben a király, elvévén Sárkányéktól a bérletet, azt 5500 forintért adja Baracsi Mátyásnak. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a bérlet könnyítése érdekében a király további kedvezményeket adott Baracsinak, többek között feloldotta az épp érvényben lévő marhakiviteli tilalmat.151 Mindez arra utal, hogy a harmincadbérleti feltételek mögött nem kereshetünk gazdasági összefüggéseket. Azt magyarázhatják rálicitálások és személyi kapcsolatok is. (Baracsi királyi sáfár volt!) Ha pedig valaki, mint a jelek szerint Sárkány, túl magas bérért szerezte meg a harmincadszedés jogát, akkor a vám növelésével és más, nem törvényes eszközökkel akart hasznához jutni (ezt a Sárkány-ellenes vádakból tudjuk).152 így tehát a harmincadolási adatok csak igen nagy óvatos-145 Kazimir 1972. 276-291. p. 146 Ember 1988. 16. p. 147 Gecsényi Lajos: Fejezetek a Magyarországi kereskedelem XV1-XVI1. századi történetéből. Bécs-Győr 1994. [Kéziratos kandidátusi értekezés, a továbbiakban: GECSÉNYI: Fejezetek] 17,23^t4 p. stb. (Köszönöm a szerzőnek, hogy használhattam.) 148 Corpus Juris 610. p. 149 Harber Mátyás budai polgárnak: ENGEL 1797-98. I. 127. p 150 MOL DL 82290. 151 Pozsony V. It. oki 4415. sz. 152 Kubinyi 1994a. 273-274. p.
