Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15–16. század fordulóján
374 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság képzeltnél alacsonyabb passzivitást tételezett fel, de az ország külkereskedelmi mérleghiányáról kialakított hipotézist fenntartotta. A külkereskedelem trendjére nem mert következtemi, viszont korábbi tanulmányaimmal név nélkül vitatkozva, elutasította azon véleményemet, hogy a buda—székesfehérvári harmincadok bérösszegének 1495/96-tól 1526-ig történő emelkedése (6000 forintról 16 ezerre) nem jelenti a marhaexport hirtelen növekedését, hiszen „ez akkora állománybeli növekedést feltételez, hogy évi 40 000 ökörrel többet lehetett kiszállítani. Megváltozhat-e egy ország gazdasági helyzete és struktúrája a középkorban ilyen alapvetően másfél nemzedék alatt?”138 Mielőtt erre a kérdésre visszatérnénk, más oldalról is meg kell világítanunk a passzivitás kérdését. Mályusz Elemér a nyolcvanas években több tanulmányban foglalt állást a Kováts- Paulinyi-féle elmélettel és azon nézettel szemben, hogy a középkori Magyarország „gazdag föld — szegény ország” lett volna. Mályusz elsősorban azt bizonyította, hogy a 15. század első felében a magyar aranypénz a korábban feltételezettnél jóval kisebb mértékben áramlott ki Nyugatra, úgyhogy az nem fedezhette a nagyarányú textil- és fűszerimportot. Erre szolgált viszont a magyar állatkivitel.139 Egyébként a magyar aranyforint nyugati forgalma, Ausztriát is beleértve, az egész 15. században jóval jelentéktelenebb volt a korábbinál.140 Csakhogy az is kérdéses, hogy az 1457/58. évi harmincadnapló mennyire alkalmas a magyar külkereskedelmi deficit megállapítására. 1457/58-ból valóban megismerjük a Pozsonyon áthaladó kereskedelmi forgalmat, amelyben a kivitel - beleértve az annak többségét képező állatokat - tényleg minimális volt. Csakhogy 1542-ben, amikor külkereskedelmünk aktivitását igazolják a harmincadnaplók, az ökröknek mindössze 7,05%-át vámolták el Pozsonyban, ezzel szemben Szempcen 55,21%-át, Nagyszombatban pedig 30,85%-át.141 Ezeket a harmincadhivatalokat akkor együtt kezelték a pozsonyival, szemben 1457/58-cal. Amennyiben az arányok nem változtak volna a 15. század közepe óta, annyiban a Kovátsnál feltételezett több mint tízszeresére kellene tennünk az állatkivitel értékét, ami esetleg már a 15. század közepére is megkérdőjelezné a külkereskedelmi mérleg passzivitásának elméletét. Pedig ebben még nem lenne benne a Ptujon keresztül Itáliába irányuló nagyméretű szarvasmarha-exportunk,142 és azzal sem számolnánk, amiről már volt szó: hogy a 15. század két középső negyedében csökkent a magyar szarvasmarha-export. Sajnos az 1457/58. évi napló felhasználhatóságával egyéb nehézségek is vannak. Kováts Ferenc maga mutatott rá arra, hogy az ökrök, juhok és bárányok vámértéke jóval alacsonyabb volt a piaci értéknél, nem úgy azonban a lovaké.143 E mögött nyilván kereskedelempolitikai meggondolások rejlettek, ami azt mutatja, hogy 1457/58-ban Pozsonynál is kisebb volt a külkereskedelmi mérleghiány a feltételezettnél. (Megjegyzem, hogy 1542-ben épp ellenkező a helyzet, a vámérték volt magasabb a piaci értéknél,144 ami viszont csökkentené az akkori külkereskedelmi mérlegaktivitásunkat.) 138 FÜGEDI 1971. 56-85.p.; magyar változata: FÜGEDI 1981. 364—386. p. (az idézet: 385. p.) 139 Mályusz 1983. 319-326. p.; Mályusz 1985. 21-35. p.; Mályusz 1986. 1-33. p. 140 MAYER 1909. 150. p.; KlRCHGÁSSNER 1965. 314. p. 141 Ember 1988.138. p. 142 Pickl 1971b. 73-87. p.; PlCKL 1985. 65-67. p.; SZAKÁLY 1973. 57-81, p. 143 KovÁTS 1902. 189. p. 144 Az ökör vámértéke 10 Ft volt: Ember 1988. 157., 165. p. A piaci érték az 1540-es években 5-6 Ft-ra tehető: Markai 1971. 502. p.
