Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A városi rend kialakulásának előfeltételei és a főváros kereskedelme a 15. század végén
A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme... 319 az a kérdés, hogy a nagyváradi vámperben az új vámtarifa összeállítása vajon nem egyedül csak a szász városok érdekében történt-e, hiszen azoknak a vám 2/3-át fizetniük kellett, míg Buda és társai teljes mentességet nyertek. Ez azonban nem így áll, mert hiába mentesek a budaiak, ha üzletfeleik vámfizetésre vannak kötelezve, akik annyival drágábban adták, vagy olcsóbban vették az árut, amennyivel magasabb vámot fizettek. így tehát a vámok mindenképpen megkárosították a városi kereskedelmet. Rögtön hozzá kell azonban tennünk, hogy a vámmentességi kiváltságok nem vonatkoztak minden vámhelyre. Jogi elvnek ugyanis azt tartották - s erre épp a nagyváradi vámper is bizonyíték -, hogy a később kapott mentesség miatt egy korábban kapott vámjog nem veszítheti el érvényét. Tehát olyan vámjogbirtokossal szemben, aki a vámot a városi kiváltságlevél kiadása előtt kapta, a városok nem érvényesíthették vámmentességi privilégiumukat. Ennek a jogelvnek az érvényre juttatása azonban mindig az adott erőviszonyoktól függött. A budai és pesti polgárok, noha a vámmentességet 1244-ben kapták állítólag elveszett régi kiváltságuk pótlására, mégsem tudták azt sohasem érvényesíteni a Nyulak szigeti apácák tizenegy évvel később, 1255-ben kapott vámjogával szemben. Mégis ugyanezek a városok ezt az 1244-es privilégiumot a zsitvatői vámperben éredménnyel alkalmazták a nyitrai püspök 1158. évi vámjogával szemben! Bár a városok a nagyváradi és zsitvatői vámperekben egyházi szervezetekkel szemben érték el eredményeiket, azokban az esetekben, amikor vámmentességüket nem tudták érvényesíteni, szintén többnyire az egyházzal álltak szemben. A legjellemzőbb erre vonatkozóan a 15. század végén épp a főváros példája. Budának és Pestnek-mint köztudomású-a 13. század óta állandó ellentétei voltak vámügyekben a Nyulak szigeti apácákkal és az óbudai és esztergomi káptalanokkal.72 73 Ellentéteik fennmaradtak a török hódoltságig. Nem sokkal Mátyás trónralépte után, 1462-ben az óbudai káptalan és a Nyulak szigeti apácakonvent már tiltakozik az ellen, hogy a felhévízi és jenői révek, illetve kikötők használatát Buda város akadályozza.74 A felhévízi kikötő, illetve révvám körül a káptalan tiltakozása ellenére sem ültek el a viharok. 1465-ben Pilis megye vizsgálata igazolja, hogy a budai és Buda-külvárosi (azaz felhévízi) vásárok idején Buda polgárai akadályozták a kikötőben a vámszedést, és ezáltal állítólag 400 Ft kárt okoztak a káptalannak.75 A viszályt 1468-ban azzal intézték el, hogy Angyal István bíróval az élén a budai városi tanács tíz évre bérbe veszi a káptalantól a felhévízi vámot évi tíz forintért.76 Ez az összeg - még ha az előbbi 400 Ft-os adatot túlzottnak tartjuk is - feltétlenül alacso72 Iványi 1906. 24-25. p. 73 Salamon 1878-85. II. 243. p. skk. 74 MÓL DL 15785-7. BÁRTFAI SZABÓ 1938. 882. sz. 75 Uo. 916. sz. 76 Uo. 968. sz. Angyal, más néven Mikolai István (1475-ben Stephanus Angyal dictus de M cola néven említik, ekkor Buda város iudexpecuniarumja: MÓL Ft. Zágr. érs. lt„ 40. Priv. [MOL DF 252008.]) a város többszörös főbírája, nagykereskedő, aki üzlettársaival az 1440-1450-es években Wolfgang Renes pozsonyi bíró társasága ellen pereskedett. Mikolai társasága ugyanis ökröket szállított hitelben Pozsonyba, és ezért cserébe aacheni és. kölni posztót kellett volna kapnia, de nem kapta meg. MÓL Ft. Pozsony v. It. oki. 3953., 3964., 3993. (1446. augusztus 5: ezt a levelet Mikolai budai bíróként írja alá) 4045., 4056., 5035. stb. [MOL DF 242027., 242037., 242066., 242118., 242129., 243103 ] Ezenkívül Mikolai a királyi pénzügyigazgatásban és igazságszolgáltatási szervezetben is működött, 1461-ben és 1466-ban pénzverő-kamaraispán, 1471-ben altárnokmester. KUBINYl 1957. 42. p. 126. j
