Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A városi rend kialakulásának előfeltételei és a főváros kereskedelme a 15. század végén
318 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság lításakor a városok a Nagyváradon szedett vámolás gyakorlatát vették alapul, azt hisszük, hogy a garastételeknek már 1476-ban is a nádori tarifa dénártételei feleltek meg. A vámper eredményének értékelésekor nyilvánvaló, hogy ez a küzdelem a nagykereskedők érdekeit szolgálta. Ők tudtak 3-4000 Ft-os értékben szállítani: posztót, fűszert, kést, de ők voltak leginkább érdekelve a marhakereskedelemben is. A nagykereskedők, városaik patríciusai csak saját érdeküket nézték, és sem a kiskereskedők, sem pedig a parasztok érdekeire nem voltak tekintettel: az ezeket érintő vámtételek nem változtak. Sértette a vámper kimenetele a váradi helyi lakosság érdekeit is, kedvezményeik megszűntek. Az a tény, hogy az ország majd összes jelentős városa részt vett a perben, igazolja a magyar városi patriciátus érdekazonosságát. A főváros kereskedői és a vámperek Az előbbiekben rámutattunk arra, hogy a nagyváradi vámperben a városok egységes fellépése eredményeként sikerült a legfontosabb árucikkek vámját mérsékelni, továbbá a posztókereskedelem szempontjából veszélyes értékvámolást is megszüntetni. A vámpernek és a városok győzelmének a fontosságát még jobban kidomborítja, ha egy rövid pillantást vetünk az akkori vámviszonyokra, és megvizsgáljuk, mi volt ezek jelentősége a fővárosi polgárok számára. Az egész országon keresztül-kasul törvényes és törvénytelen vámok tömegét találjuk. Egy 1520-as vizsgálat alkalmával egyetlenegy megyében, Biharban 45 út- és révvám volt, amelyből 25 törvényes, 13 törvénytelen és 7 kérdéses törvényességül Iványi számítása szerint ekkor egyetlen Bihar megyei útvonalon, a Szeghalom-Nagyvárad-Réven keresztül Erdélybe vezető úton egy bizonyos szekérfajtáért 192 dénár vámot kellett fizetni. Ha tehát egy kereskedő csak hat-hét megyén utazott keresztül, árui értékének jelentős százalékát vámként fizethette ki.68 Ezért volt a városi kiváltságlevelek oly fontos tétele a vámmentesség megadása. Egyes városok, mint Kassa és Pozsony, csak területileg korlátozott vámmentességet kaptak, amit azonban sikerült az idők folyamán általános vámmentességként felhasználni.69 Ez a vámmentesség nem volt egészen írott malaszt. A tiszaluci vám 1517. évi számadása szerint az összes szabad királyi és egyéb királyi városok és mezővárosok, sőt néhány földesúri mezőváros és falu is Tiszalucon vámmentességet élvezett.70 A vámszabadsággal ellátott városok polgáraiknak vagy igazolást adtak arról, hogy saját polgáruk a felmutató, akire a város régi szabadsága vonatkozik, vagy esetleg királyi oklevelet is szereztek, amit a kereskedő a vámhelyen felmutathatott, és így vámmentesen távozhatott.71 Kétségtelen, hogy ez nem használt a vámjövedelmeknek. A fennmaradt vámszámadások szerint ugyanis az 1510-20-as években egyedül a fontos tokaji vám érte el az évi 140 Ft-ot.72 Viszont, ha a városok zöme vámmentes volt, akkor joggal felmerülhet 68 Iványi 1905.91., 102-103. p. 69 FÜGEDI 1961. 38. p. kk. 70 IVÁNYI 1906. 54. p. A 15. század közepén a Budát Beccsel összekötő útvonalak magyarországi szakaszain 37 vámhely volt. QuGSt Wien II/2. 3608/a. sz. 71 Számos ilyen „civilis”-nek nevezett oklevél példája maradt fenn. A Magyi-féle formuláskönyv például tartalmazza Buda város civilisének formuláját, amelyben a város igazolja, hogy felmutatója városi polgár, és így a Mátyás által is megerősített régi kiváltságlevelek értelmében ő vagy familiárisai Magyarország területén nem tartoznak vámot fizetni. KOVACHICH 1799. 354. p. Vö. még 163. p. Eredetiben fennmaradt budai civilisek: MÓL DL 22607., 22673. Még a Buda külvárosának számító Budafelhévíz mezőváros is adott ilyen igazolást polgárainak. Egyetemi Kvt. LEO O. 668. sz. [MOL DF 283528 ]
