Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A városi rend kialakulásának előfeltételei és a főváros kereskedelme a 15. század végén
A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme... 317 lító kereskedőkről tett említése csak ezekre, továbbá a késekre vonatkozhat. Ezek szerint a káptalani értékvámolás idején egy 1000 Ft értékű rakománnyal ellátott kocsi után 10 Ft, a nádori tarifa szerint pedig csak 1 Ft vámot fizettek. Különösen érdekes, hogy a fenti tételeken kívül iparcikk alig szerepel, és ami van, annak a vámja azonos mindkét tarifában. Úgy látszik tehát, hogy a váradi forgalom zömét a posztó és az élő állat, továbbá az állatbőrök tették ki. Ezek a tételek viszont a 15. századi magyar külkereskedelmi forgalom fő tételei is. Az előbbi a nyugati behozatal és keleti kivitelünk legfontosabb árucikke, míg az utóbbiakat mi exportáltuk Nyugatra és importáltuk Keletről.62 Nem szerepel a szászok kereskedelmének oly jelentős tétele, mint a kés.63 Ez ugyanis olyan mennyiségű volt, hogy csak értékvámmal lehetett megvámolni. A magyar szarvasmarhakivitel jelentősége a 15. század második felében kezdett nőni. Azonban a nagyarányú magyar marhatenyésztés ellenére sem tudtuk fedezni a nyugati igényeket, mert - legalábbis a 16. század elejétől fogva - nyilván az exportigények következtében havasalföldi behozatalra szorultunk.64 Az állatbőrök szintén fontos tételt jelentettek a magyar kivitelben, ahogy az augsburgi Paumgartner-cég 16. század eleji kereskedelmi kézikönyvéből is kiderül.65 Más külkereskedelmileg is jelentős árutételünk lett volna a bor, ez azonban mindkét tarifában azonos vámtétellel szerepel, tehát a nagyváradi piacon valószínűleg kevésbé fontos áru volt.66 Végül ki kell térnünk néhány olyan esetre, ahol az összehasonlítás nehézségekbe ütközik. Azoknál a vámtételeknél, ahol a káptalani tarifa garassal számol, a nádori tarifa dénárt vagy a forint tört részét említi. Szükséges tehát a garas átszámítása. Ez kétféle módon történhet. A Siebenlinder-féle tarifa szerint 14 garas tesz ki egy aranyforintot, azaz egy garas valamivel több, mint 7 dénár. Ezzel szemben a 14. században 6 dénárt számítottak egy garasra.67 Ez utóbbit tartjuk a valószínűbb átszámítási kulcsnak. A 14. századi törvényes rendelkezések ezt az átszámítást ismerték, a 15. században viszont a garasszámítás - legalábbis ezen a vidéken - nagyrészt ismeretlen volt. Ha tehát ezt fogadjuk el, akkor a viasz (egy garas a káptalani, hat dénár a nádori), a gyapjú (4 garas, illetve 25 dénár), a vas (4 garas és két vas, illetve negyed aranyforint, azaz 25 dénár és két vas) vámja azonos volt. A 25 dénárnak, illetve egynegyed aranyforintnak a négy garassal való egybevetése azt mutatja, hogy 16 garasos forinttal számoltak. A komlónál (két garas = 8 dénár) és a nyestbőr subánál (1 garas = 4 dénár) a nádori tarifa alacsonyabb. Nem tudjuk, hogy ennek van-e valami gazdasági oka, vagy pedig csak átszámítási nehézség merült fel. A legvalószínűbb az, hogy a káptalani tarifa szövege még a garaskorszakból származva megtartotta a régi tételeket, azonban a káptalan vámosai már régen dénárban számoltak. Mivel pedig a fentiekben azt próbáltuk valószínűsíteni, hogy a nádori tarifa összeál62 Ember 1958. 329-331. p. Ember 1960. 15-16. p.; Kubinyi 1959a. 105. p. 63 MANOLESCU 1957. 116. p. skk. 64 Havasalföldi marhaimportunkra ld. MANOLESCU 1957. 65 Müller 1934.140. p. 66 A bor mind bel-, mind külkereskedelmünk egyik jelentős árutétele volt. például 1466-ban Budán vásárolt szerémségi bort rabolnak el Heves megyében (MÓL DL 16444 ). A 15. század közepén a pozsonyi harmincadon kivitt áruk vámértékének 23,21%-a volt bor. KOVÁTS 1902. 197. p. Ennek ellenére a bor behozatali tétel is volt, mégpedig éppen Pozsonynál. A 15—16. század fordulóján budai polgárok és egyes feudális urak Pozsony várossal pereskednek, mert Bécsből behozott boraikat a pozsonyiak lefoglalták. MÓL Ft. Pozsony v. It. oki. 2218., 2221., 2232., 2234., 2235. sz. stb. [MOL DF 240840., 240843., 240854., 240855.]. A borok közül a legdrágább a szerémségi volt, melyet Szegeden átszállítottak Erdélybe és a Tiszántúlra (MOLNÁR 1949a. 144. p). Kereskedelmi útja ezek szerint a Tisza és a Maros völgye volt, és így a bor átmenő forgalma elkerülte Váradot. 67 A 15. századi adat: KOVÁTS 1900a. 448—449 p. A 14. századiakra nézve ld. HÓMAN 1921. 112. p. 3. j.
