Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A városi rend kialakulásának előfeltételei és a főváros kereskedelme a 15. század végén
A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme... 315 ban, amikor Arnold dékánkanonok bérelte a vámot, szedte a registrum alapján a dékán megbízásából a vámot. Sajnos Arnoldra vonatkozóan nincs adatunk, tehát ezt az adatot nem tudjuk kormeghatározóként felhasználni. Bizonyos módot nyújt a tarifa korának meghatározására, hogy egyes tételeket garasban, illetőleg fertóban adnak meg. A garas mint számítási és nem tényleges pénznem ugyan az 1436-os Siebenlinder-féle harmincadjegyzékben is szerepel, azonban már Siebenlinder idejében ténylegesen legalább egy fél százada nem volt használatban.54 Valószínűleg Siebenlinder is egy régebbi tarifát vett alapul. Még abban az esetben is, ha Siebenlinder korában a garas ténylegesen használt pénznem lett volna, a váradi vámtarifában az átmenő szekér vámjául megadott egyfertós tétel jóval korábbi időszakra utal. A fertő ugyanis a márka negyed része,55 a márka pedig a 14. század első felében bevezetett aranyvaluta előtti korszaknak volt fő pénzneme. Természetesen elhibázott kísérlet volna ennek alapján a vámtarifa keletkezését a 14. század első felére helyezni. Elég csak egy pillantást vetni a 14. század első feléből fennmaradt vámtarifákra,56 az ott pondusban, banálisban, bécsi dénárban megadott tételekre, hogy nyilvánvaló legyen: a nagyváradi registrumot, az egyfertós tételt leszámítva, mindenképpen az aranyvaluta bevezetése után állították össze. Feltehetően a káptalani tarifát nem egyszerre szerkesztették, hanem időnként bővítették, akár az Árpád-kori nagy vámtarifákat. Sajnos ezeket a különböző időszakokból származó rétegeket csak akkor tudnánk egymástól megkülönböztetni, ha megfelelő korabeli összehasonlító anyag állana rendelkezésünkre. Az első szerkesztés időpontja, 1342, a teljes vámjog adományozásával függhetett össze. Ezt az is igazolja, hogy 1343-ban a káptalan Bihar megyei hatóságával írásba foglaltatja a bihari vámtarifát, valószínűleg összehasonlítási célból (lásd a 44. jegyzetet). A káptalani tarifa mai formáját legkésőbb az 1409-es vizsgálat idején nyerhette el, bár e feltevésünket csak a nagyváradi vámok külső története támasztja alá. A garastételek emlegetése is talán ezt bizonyítja, hiszen Nyugat-Magyarországgal ellentétben, ahol a külföldi garasok forgalomban voltak, Nagyváradon erről a 15. században nem lehetett szó. Ezt az 1476-ból fennmaradt, de a fentiek szerint valószínűleg legkésőbb a 15. század fordulóján létrejött káptalani vámszabályzatot összehasonlítva a nádor által a városok javára 1478-ban kiadott tarifával, érdekes eredményekhez jutunk. Bár a tételek nem azonos sorrendben következnek egymás után, mégis megállapítható, hogy a két tarifa kisebb eltéréseket leszámítva azonos (lásd a táblázatot a Függelékben). Nyilvánvaló tehát, hogy a városok a régi tarifát vették alapul az új elkészítésekor. A sorrend különbsége viszont-mivel annak semmi egyéb jelentősége nincs - arra utal, hogy a városok a tarifának egy másik példányát használták fel, vagy pedig azt bizonyítja, hogy a káptalan által szedett vámokat emlékezetből, a mindennapi vámolási gyakorlat alapján írták össze, és módosították saját céljaiknak megfelelően. A nádori tarifa ezek szerint a régi káptalani szabályzatnak a városok javára módosított változata, tehát a két tarifa ellentmondásai rámutatnak a városok gazdasági érdekeire. Lényeges különbségek vannak az állatok, állatbőrök, a posztó, a gabona és a só vámjánál. E két utóbbinál a Váradra történő behozatal esetén a káptalan egészen minimális vámot kért, míg kivitelkor annak többszörösét. Egész nyilvánvaló, hogy a káptalan ezáltal a nagyváradi lakosság érdekeit tartotta szem előtt, az élelmezés szempontjából nélkülözhetetlen gabonát és sót a polgárai szá54 KOVÁTS 1900a. 448^449. p. 55 KOVÁTS 1901. 9. p. 56 HÓMAN 1916. 528-529. p.
