Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A városi rend kialakulásának előfeltételei és a főváros kereskedelme a 15. század végén
314 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság korabeli Magyarországon. Mátyás 1480-ban, a nagyváradi vámperben vámmentességi jogukat megerősítő pestieket a horvátországi vámok fizetése alól is felmenti, kivéve a Frangepánok modrusi vámját, ahol de rebus singulorum centum florenorum auri singulum unum florenum, azaz ugyanazt az 1%-os értékvámot, amit Nagyváradon elvetnek, kell fizetniük.49 A registrum kapuvámjellegének viszont ellentmond az a tény, hogy ismerjük a nagyváradi kapuvámnak, helyesebben kapuvámoknak a per lezajlása utáni tarifáit, és ezek egyáltalán nem azonosak egyik perbeli vámtarifával sem. Egyrészt mások a tételek, másrészt jóval kevésbé részletesek.50 Viszont, ha a perben bemutatott káptalani tarifa nem a kapu vámra, hanem a vásárvámra vonatkozik, akkor csak az a lehetséges magyarázat, hogy a káptalan és vámosai egyes, viszonylag kis mennyiségben nagy összeget jelentő áruknál a tarifa helyett a számukra sokkal gyümölcsözőbb értékvámra tértek át, és ezt a szokásjog által törvényesítették. A tarifában ugyan nem szereplő, de kétségtelenül Váradon keresztülhaladó fűszerféléket, késeket stb. nem is tudta volna a káptalan másként, mint értékvámmal megvámolni. Az értékvámnak ezért elsősorban a posztó és esetleg a külföldi fűszerek kereskedelmében lehetett jelentősége. Ezért azután a városok egyaránt küzdöttek az értékvám ellen és a tarifa tételeinek mérsékléséért. A káptalani tarifa korának és hitelességének megállapításakor az 1476-os Bihar megyei proclamata congregation vizsgálatból kell kiindulnunk, bár vizsgálattal szemben a városok formai kifogással éltek, mert a proclamata congregatióra nem idéztették meg az ellenfelet, jelen esetben a városokat.51 A tarifa hitelessége ellen azonban a formahibán kívül ellenvetést nem tettek, sőt az a tény - mint látni fogjuk -, hogy a nádori bíróság az új tarifa megállapításakor a káptalanit vette alapul, azt igazolja, hogy valójában ők sem kételkedtek hitelességében. A hatvankét kihallgatott Bihar megyei nemes nyilván jól ismerte a váradi vámszedés módját, és nem valószínű, hogy hamisítás esetén ezt a városok nem aknázták volna ki. Véleményünk szerint tehát a proclamata congregatio aktájának végén a káptalan antiquum registrumaként átírt vámszabályzat valóban azonos a káptalan által hosszú ideje, de legalábbis az 1476 előtti években használt vámtarifával. Legfeljebb abban adhatunk igazat Árthándy Balázsnak, hogy a káptalan vámosai nem mindig tartották be a tarifát, hanem magasabb vámot szedtek. Nehezebb probléma a tarifa korának meghatározása. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az 1440-es években már ezt a tarifát használták. A vizsgálat alkalmával ugyanis Szeléndi Antal azt vallotta, hogy harminckét évvel ezelőtt (azaz 1444-ben) rokonánál, Gyulay Miklós váradi éneklőkanonoknál élt, aki akkor a vámot a káptalantól bérelte, és a vámszedést őrá bízta. Szeléndi pedig már akkor ennek a tarifának az alapján szedte a vámot. Vallomásában nincs okunk kételkedni. Gyulay 1443-ban lett éneklőkanonok, tehát 1444-ben bérelhette a vámot.5“ Hasonló Mezőgyáni Pál vallomása. Mezőgyáni, aki 1472-ben a káptalan jegyzője,53 fiatalkorá-49 K.OVACHICH 1799.418^119. p. Már az 1346-os zágrábi vámtarifa is 1%-os értékvám. DOMANOVSZKY 1916.40. p. 50 IvÁNYl 1905. 113-114. p. 1520-ban kéttarifát foglalnak írásba, a Várad-Velence és Várad-Sipos utca végén szedett vámokét. A káptalani statútumok is ezt igazolják: a kapuvámot Velencén és a Vám utcában (azonos a Sipos utcával?) szedték. BUNYITAY 1886. 56. p. 51 Megkell jegyeznünk, hogy a városoknak nem volt teljesen igazuk. Az ellenfél megidézése a communis inquisitio, nem pedig az inquisitio per modum proclamatae congregationis feltételei közé tartozott. Azt azonban, hogy a személynöki bíróság 1492-ben ennek ellenére mégis a városoknak adott igazat, a városok javára való kedvezésen kívül azzal is magyarázható, hogy az 1486: 2. te. a proclamata congregatiós vizsgálatokat a sok visszaélés miatt eltörölte, tehát a bíróságok nyilván bizalmatlanok voltak az ilyen vizsgálatok hitelével szemben. Vö. Hajnik 1899. 293-306. p.; BÓNIS-DeGRÉ-VarGA 1961. 36-38. p. 52 BUNYITAY 1883-1935. II. 131-132. p. 53 Uo. 194., 201. p.
