Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A budai pénzverés története a középkorban. Ismertetés Huszár Lajos monográfiájáról
302 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság nők névsora is,8 amely felbecsülhetetlen hasznot nyújt mind a numizmatikusok (verdejegyek feloldása!), mind pedig a pénzügyigazgatás történetének kutatói számára. így tehát az eddigi kutatás immár lerakta az alapokat a középkori magyar pénzverés történetének megírására. Huszár munkája ilyen összefoglalásnak is tekinthető. Igaz, a budai pénzverde nem volt az ország egyetlen pénzverdéje, és nem is működött állandóan a középkor folyamán, működése idején mégis az egyik legjelentékenyebb volt, itt verték a pénzfajok többségét. Hatása pedig kiterjedt az összes többi verdére is. így tehát a budai pénzverés története majdnem azonosnak vehető Magyarország középkori pénzverésének történetével. Annál is inkább, mivel Magyarországon - nem úgy, mint a Nyugaton - a pénzverés csak királyi felségjog volt, s így az egyik királyi pénzverde története a többi történetéről is képet ad. Huszár Lajos munkája első részében - igen helyesen — a „budai márka” nevű súlymértékkel foglalkozik. Ez természetes, hiszen ez volt a budai pénzverés alapsúlya. Még a korai Árpád-korban számos más márkasúly volt érvényben, amelyek között, valószínűleg a 13. század közepétől, a budai márka is megjelenik. A század végén az ország egész területén elterjedt, majd a pénzverés alapsúlya lett. Zsigmond 1405-ben kötelező országos súlymértékké tette. Ez a súlymérték volt érvényben az egész középkor folyamán. Szerzőnk meghatározza a márka pontos súlyadatát is. Miután Huszár numizmatikai vonalon foglalkozik a budai pénzveréssel, nem mutat rá a budai márka gazdasági jelentőségére. Buda, amely tulajdonképpen csak a tatárjárás után keletkezett, nemcsak királyi székhely, hanem az ország leghatalmasabb kereskedővárosa, amely hamar árumegállító jogot nyert.9 így nem mondható véletlennek, hogy éppen a főváros súlymértéke szorítja ki a többit a használatból. Az egységes súlymérték hozzájárult az országrészek gazdasági egyesüléséhez. A következő részben a budai pénzverde helyével ismerkedünk meg. A szerző megállapítása szerint másutt volt az Árpád-kori pénzverőház (az ún. Kammerhof), másutt a 15. századi, és megint másutt II. Lajos korában. Ezek után rátér magának a pénzverésnek történetére. Már az Árpád-korban vertek pénzt Budán (1255-ös adat szerint az esztergomi pénzverők), de az e korbeli budai vereteket még nem tudjuk azonosítani. A kamaraispánok között is szerepelnek budai polgárok, mint Walter, de ilyen volt Hench is, akit mint ilyet Huszár nem említ.10 A magyar pénzverésben az Anjou-házbeli Károly Róbert uralkodása hoz nagy változást. Uralkodása első felében, kb. 1323-ig a szokott típusban folytatódik az Árpád-kori pénzverés, majd 1323 után bekövetkezik a nagy pénzügyi reform korszaka. Megszűnik a régi, évenkénti pénzújítási rendszer, állandó pénzt vezetnek be, és megkezdik az aranyforint és a garas verését. Buda ez időben szerzi meg a vezető szerepet a pénzverésben. Az itt vert pénz mintaként szolgál a többi pénzverő kamarának is, a kamaraispánok között más kamarákban is sok volt a budai polgár. Huszár ismerteti - Hóman nyomán - a kamarák igazgatásának akkori rendjét: kamaraispánok bérlik a kamarákat, őket illeti a bérösszeg fejében a pénzverés nyeresége, a kényszerpénzváltás helyére lépett állandó adó, a nemesérc-monopólium és a bányajövedelmek haszna is. Ellenőrzést az ország akkori kincstári főhivatalnoka, a tárnokmester gyakorol, aki mellé az esztergomi érsek is kiküldte ellenőrét, apisetariust. A kamaraispánnak joghatósága volt beosztottjai felett, ítélete elől a tárnokmesterhez lehetett fellebbezni. 8 Horváth-Huszár 1955-56. 9 Salamon 1878-85. II. 435. p. 10 Hench 1279-ben Buda város rektora volt, akárcsak Walter (uo. III. 333. p.), budai származású kamaraispánok Huszárnál [Huszár 1958 ] a 25. p.-n.
