Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda város pecséthasználatának kialakulása
294 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság az első időszakban is komoly befolyást gyakoroltak a város életére. Az első években még nem mosódott el a két település közti különbség, amit a támokvölgyi oklevél is igazol: külön említik a pestvári és budaújfalusi lakosokat. Az új városra a király kiterjesztette a pesti aranybulla hatályát, hozzácsatolták a régi Pestet s a környező királyi és királynéi birtokok egy részét is (Tárnokvölgy). Rendezték a kereskedelmi,226 ipari227 és egyházi228 viszonyokat. A várost a pesti privilégium értelmében a választott villicus kormányozta esküdtjeivel.229 Ez volt a helyzet a 60-as évek elejéig, amikor nyíltan kitört az ellenségeskedés IV. Béla és fia, István között. A belső háború szükségképpen emelte a budai vár stratégiai jelentőségét. A vár élére katonai parancsnokot helyezett, aki, mivel a palota és a város közös védelmi egység volt, a város feletti joghatóságot is elnyerte. Az új tisztviselő, akit (talán lombard hatásra) rektornak hívtak,230 egyszemélyben volt katonai parancsnok, a királyi vár várnagya és a város bírája.231 A választott villicust tehát egy kinevezett rektor váltja fel, aki a polgárok felé mint judex pro domino rege in Buda szerepel.232 A változás 1264 végén, vagy 1265 elején következett be. rálynék budai befolyását mutatja, hogy nemcsak az első rektor volt a királyné bizalmasa (ld. alább), de egyik későbbi utóda, Brendulinus fia Hench comes arról a Radnáról származott (BTOEI. 177. p.), amely királynéi város volt (Hóman 1908. 31. p.). 226 Az 1255. évi vámtarifában (BTOE I. 56-58. p.) és egy eredetiben ránk nem maradt oklevélben, amely valószínűleg azonos a következő jegyzetben említett 1255-ös oklevéllel. Egyik pontjának német fordítását és két pontjának német nyelvű tartalmi kivonatát közli a Jogkönyv 70. és 85-86. pontjaiban (Mollay 1959. 88., 93-94. p.). 227 1255-ben olyan kiváltságlevelet is adott ki a király, amelynek egyik, iparszabályozó pontját Buda város a 15. század végén átírta. Ezt az adatot Dr. Gustav Gündisch fedezte fel a nagyszebeni levéltárban a „Budapest története” kutatások során. Ezt a pontot német fordításban a Jogkönyvben is megtaláljuk (65. pont, Mollay 1959. 86. p.). 228 A plébánia jogállását ugyancsak 1255-ben rendezték : BTOE I. 54-55. p. 229 Itt még maior ville néven. Uo. I. 42. 1276-ban IV. László így nyilatkozik: „... non cogantur recipere aliquem judicem per nos datum, sed ex electione sua libera assumant in villicum, quem volunt.” Uo. I. 158. p. Ez azonban nem ment át az életbe. A király 1276. június 17-én adta ki a kiváltságlevelet, 1276. augusztus 9-én pedig Carolus de veteri Buda miles, iudex pro domino rege in Buda (tehát nem választott bíró!) szerepel (MonVesp I. 302. p.). 1279-ben pedig Radnai Hench erdélyi birtokos viseli a rektori tisztet, aki mint idegen szintén nem lehet választott tisztviselő (ld. 225. j.). 230 Consul és potestas szinonimájaként szerepel Lombardiában. La Ville I. 310. p. A rektorságnak - a magyar városi jogban egyedülálló - jogállásáról külön tanulmányt kívánunk írni. 231 Dubravius írja a 14. század elején élt Petermannról, hogy „praefecturam... tum arcis, tum urbis gereret” (idézi: Salamon 1878-85. IL 293. p.). 1329-ben Buda így ír a rektoráról: „... vir nobilis comes Johannes nunc rector capitaneusque in medio nostri constitutus.” (MOL DL 2568.) Bírói szerepkörét a már többször idézett 1268. évi oklevél is mutatja. Többszörös funkciójából magyarázható az elnevezésében való ingadozás, amelyből Salamon (Salamon 1878-85. II. 263-264. p.) túlságosan merész következtetéseket von le. 232 Ld. erre a 229. és 231. jegyzetben közölt adatokat. Meg kell még jegyeznünk, hogy Salamon tévesen tartja Károlyt az első rektornak (SALAMON 1878-85. II. 218-219. p.). A 229. jegyzetben idézett adatból nyilvánvaló, hogy Károly a vizsgálat időpontjában, tehát 1276-ban volt a város elöljárója. A 14. század elején, amikor a rektorok egyben más országos méltóságokat is viseltek [János ispán és utóda, Miklós mester (a fia!) mosoni ispán és óvári várnagy is volt, MÓL DL 102945., 91295.], gyakori távollétük szükségessé tette helyettesítésüket. A tizenkét esküdt közül az egyik viceiudexként helyettesítette a rektort, és így az esküdtek névsorában az első helyet foglalta el (pl. Thylmannus ispán 1333-ban; MonStrigllI. 222-223. p.), aki, ha a rektor nevét valami okból nem lehetett kiírni, az intitulatio élén iudex címmel jelenik meg. (1329-ben comes Tylmannus iudex és 11 esküdt-tehát a bíró a tizenkettedik és így nem a város feje - ad ki oklevelet a rektor ügyében. Mivel a rektor saját maga előtt nem tehetett bevallást, azért helyettese adta ki az oklevelet, és ezért nevezik albíró helyett bírónak.) A rektorságnak 1346 és 1347 között történt megszűnése után áll csak helyre a választott bíróság a város élén. (1346. szeptember 21-én még Miklós rektor a város feje; MÓL DL 3858.; 1347. február 18-án már Loránd iudex adja ki az oklevelet: MonStrig III. 619. p.)
