Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda város pecséthasználatának kialakulása
Buda város pecséthasználatának kialakulása 285 A promulgatiót a quod szócska köti össze a narratióval, amit a dispositio követ. Sanctio minden esetben, corroboratio alig néhány esetben hiányzik.144 Ebben-többnyire in cuius szavakkal kezdve - előadják, hogy az ügylet megerősítése céljából az oklevelet a város pecsétjével látták el. Gyakran hozzáteszik, hogy ez a felek kérésére történt. Buda stereotyppé vált formulája szerint: in cuius rei memoriam perpetuamque firmitatem ad instantiam et petitionem partium presentes concessimus litteras dupplicis sigilli nostri munimine roboratas.145 Azt, hogy fliggőpecsét, rendesen nem jegyzik meg külön,146 de a kettőspecsét jelleget sem tartották mindig szükségesnek kiemelni.147 Az eschatocollumban hiába keresünk apprecatiót, datum per manust, vagy tanufelsorolást. A keletet mindig datummal adják meg, actum nincs. A keltezés a keresztény év ünnepnapjai alapján történt. A pátensek teljesen hasonlóak a privilegiálisokhoz, csak egyszerűbbek. „Nos”-szal kezdődik az intitulatio, amely itt is a bíró és esküdtek nevében szól,148 azonban az esküdteket soha sem nevezik meg. Külön adresse nincs, ha mégis találunk, azt a promulgatióba foglalták. Salutatio, arenga teljesen hiányzik. A promulgatio típusai teljesen megfelelnek a fliggőpecsétes okleveleknek. Corroboratiót általában használnak, bár ez sem törvényszerű. Buda pátensei formailag teljesen megfelelnek az egyszerűbb privilegiálisoknak, de már ebben korban is előfordul, hogy a corroboratióba beszúrják a következő szavakat: promittentes privilegialibus litteris nostris confirmare, dum presentes nobis luerint reportate.149 A zárt városi oklevelek többnyire vagy az uralkodóhoz intézett jelentések,150 vagy pedig missilisek.151 Ilyenkor inscriptióval kezdődik az oklevél, az intitulatio vagy ezt követi, vagy a szöveg végére kerül. A zárt formájú memoriális ritka, ilyen esetben „nos”-os intitulatio nyitja meg a szöveget, amelyet damus pro memoria promulgatio követ.152 Amennyiben a városoknak több pecsétjük van, a privilegiálist minidig a nagy, a pátenset és zártat pedig a kispecséttel pecsételik meg.153 Fehérvárnak úgy látszik nem volt kispecsétje, úgyhogy pátensein több gyűrűspecsét lenyomata látható.154 Ezek valószínűleg az esküdtek pecsétjei voltak, ahogy azt Esztergom egyik 1337. évi oklevelén függő viaszfészekbe nyomott 144 Hiányzik Fehérvár idézett 1270. évi (Id. 135. j.), Esztergom 1284, évi (ld. 142. j.) és Pozsony 1345. évi okleveleiben (MonStrig III. 588-589. p ). 145 1318-tól ez a formula (ld. 137. j.). 146 De pl. Bakabánya, 1345: „pendentis et autentici sigilli nostri munimine”, MonStrig III. 565-566. p. 147 Pl. Esztergom 1272. évi oklevele egyszerűen sigilli nostri muniminét említ, pedig kettőspecséttel volt megerősítve (BTOE I. 126-127. p ). Ez különben gyakori Esztergomnál. 148 Buda összes privilegiálisa - eltérően a többi városétól - csak a rektor és a (megnevezett) tunc pro tempore iuratí ipsius castri nevében szól, a többi polgárt soha sem említi. Ezzel szemben első ismert pátense (1295: BTOE I. 290-291. p.) kivételével összes pátensét a rector, iurati et universi cives nevében adja ki (1326: MÓL DL 2350., 1329: MonStrig III. 150. p.; 1330: uo. 157-158. p. stb.; 1346: rector, iurati et universitas civium castri, MOL DL 100032.), akár a többi város. 149 Ld. előző jegyzetben idézett 1330. és 1346. évi okleveleket. 150 1295 körül: Buda, Pécsi Püspöki Levéltár. Manuscripta AA. III. 20. p. [MOL DF 285764.]; Nagyszőllős és Nagyszász, HO VII. 308. p.; Németi, uo. 313. p.; 1299 körül: Németi, uo. 277. p.; 1325 körül Erzsébet királynéhez Nagyszombat kérvénye: AO II. 234. p. 151 Buda a szepesi ispánoknak (1322): MÓL DL 40409; Sebes városa Nagyszebenhez: ZW I. 219. p. 152 Szatmár 1323: AO II. 71-72. p. Kispecséttel volt megerősítve. 153 Buda mindig a később titkos pecsétként használt kisebb pecsétjével erősítette meg ezeket. Ld. a 148. jegyzetben idézett pátenseit. 154 1329. november 14. (három pecsét); AO II. 446. p.; 1329. november 18. (hat pecsét); MÓL DL 49243.
