Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda város pecséthasználatának kialakulása
286 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság gyürüspecsétek igazolják, amelyek valóban a város esküdtjeié voltak.155 Valószínű, hogy Fehérvár és Esztergom a megyei írásbeliség hatására élt ezzel a különös, a corroboratóban fel nem tüntetett pecsételési móddal. A megyében ugyanis a szolgabírák pecsétjei helyettesítették a nem létező megyei pecsétet.156 Polgárai magánügyleteit e korszakban a város saját nevében kiadott, saját pecsétjével ellátott oklevélbe foglalta. Saját nevükben igen ritkán adnak ki oklevelet a polgárok. Csak egy-két oly adatunk van, amikor a polgár nevében szól a városi pecséttel ellátott oklevél. Ilyen esetek azonban kirívóan mutatják az idegen hatást. Általában csak a korszak vége felé, az idegen hatásnak erősen kitett nyugati és északi határvidéken találunk ilyeneket. Miklós pozsonyi polgár 1341. évi végrendelete például invocatióval kezdődik, keltezéssel folytatódik, utána következik az intitulatió. Még tanúfelsorolást is találunk az oklevelén.157 Chomar Miklós königsbergi polgár szerződése promulgatióval kezdődik és szintén tartalmaz tanúfelsorolást.158 Hasonló oklevelünk van Sopronból is 1274-ből. Itt az oklevéladó ugyan nem városi polgár, de az oklevélre a város pecsétjét is ráfuggesztették159 160 Arengával kezdődik, tanúfelsorolást is tartalmaz, a keltezést pedig actum et datummal fejezi ki. Sopron azonban ekkor különleges szerepet játszik a magyar városi oklevéladásban. Úgy látszik, pecsétjét nem tekintették teljes mértékben hitelesnek, mert ezt az oklevelet, de a későbbi városi kiadványokat is a helyi hiteleshely, a keresztes lovagok preceptoratusa pecsétjével is ellátják. A városi oklevelek is a két szerv, a város és a hiteleshely együttes kiadványai, mindkettőjük nevében kelnek. Az első városi oklevél 1276-ból szintén arengával kezdődik, utána következik a kettős intitulatió (,,Nos”-szal), a promulgatio significamus típusú, a végén tanúfelsorolással és adummal.166 A következő, 1278-as oklevél már nem annyira idegen típusú.161 „Nos”-szal kezdődő intitulatió nyitja meg a szöveget, utána adresse, salutatio, arenga és promulgatio következik. Tanúfelsorolás nincs, a keltezés pedig dátummal történik. Ugyancsak a magyar típushoz tartozik egy 1297. évi oklevél is.162 A magyar fejlődésből kiugró két, 1274., illetve 1276. évi oklevél talán azzal magyarázható, hogy 1273 és 1277 között Sopron Ottokár cseh király és osztrák herceg birtokában van.163 Összehasonlítva a magyar és külföldi városi okleveles gyakorlatot, kétségtelen rokonvonások mellett sok eltérő vonással is találkozunk. Ausztriában ugyan többségben van az oklevelet intitulatióval (többnyire ,,nos”-os) kezdő oklevél, van ilyen Morva- és Lengyelországban is,164 más területen invocatióval,165 adresseve166 stb. kezdik a szöveget. De a magyarhoz hason155 Ld. erre vonatkozóan Horváth S. és Varjú E. vitáját: Horváth 1905. 86-87. p., Varjú 1906. 139-142. p.; Horváth 1906. 23. [helyesen 33.] p. skk. ; Varjú 1906. A vita eredménye-mivel nem ismerték a fehérvári példát - nem kielégítő. 156 ISTVÁNYI 1937. 543. p. 157 AO IV. 173-174. 158 MonStrig III. 615. 159 WEIS 1856-59.1. 188-189. 160 HO III. 24-25. Sopron oklevéladásának kialakulása: Házi 1956. 202. p. 161 HÁZI 1921—43. II/6. 1-2. p. 162 WEIS 1856-59. I. 285-286. p. Ezt is ellátták még a keresztesek pecsétjével is. 163 PAULER 1899. 313„ 332. p. 164 Bécsújhely, 1250: WEIS 1856-59.1. 121-122. p.; 1285: uo. 242-243. p.; 1296: uo. 283-284. p.; Tulln, 1273: uo. II/l. 133-134. p.; 1288: uo. 236-237. p.; Bécs, 1289: uo. II/ll. 320. p.; 1297: uo. II/l. 281-282. p. stb. Brünn, 1247: CDM III. 81. p. (egoval.); 1252: uo. 160-161. p.; Krakkó, 1329: MPH III. 212-213. p.; Sandecz: uo. V. 17-18. p. 165 PI. Regensburg, 1229: Ub Regensburg. I. 22-23. p.; 1244: uo. 32-33. p.; 1248: uo. 35-36. p. stb.
