Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda város pecséthasználatának kialakulása
284 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság Városi okleveleink már első látásra igen egységes képet mutatnak. Akár a királyi okleveleknél, itt is három fő csoportot lehet megkülönböztetni: a függőpecsétes privilegiálist, a többnyire hátul rányomott pecsétes pátenset és a zárt okleveleket. Összehasonlíthatatlanul a legtöbb városi oklevél privilegiális, ami talán azzal magyarázható, hogy ezeket őrizték meg fontos tartalmuk miatt leginkább. A fuggőpecsétes oklevelek majdnem kivétel nélkül133 intitulatióval kezdődnek. Általában „Nos” vezeti be134 és a megnevezett város bírája és esküdtjei, továbbá-Buda kivételével - a többi polgár nevében szól. Rendesen az esküdtek neveit is említik, de ez nem általános.135 A protocollumhoz tartozó többi oklevélrész közül az invocatio és az alázatossági formula teljesen hiányzik. Az inscriptio sem törvényszerű. Önálló oklevélrészként csak néhány ünnepélyesebb fogalmazáséi oklevélnél találjuk meg,136 másutt a promulgatióba foglalták (például memorie commendantes significamus, quibus expedit, presentium pertenoremi137). Az inscriptio minden esetben általánosan szól az olvasóhoz. A salutatio ugyancsak ritkán önállóan.138 Akár az önállóan használt adresset, ezt is csak néhány ünnepélyesebb formájú oklevélben találjuk meg. A contextus részei közül az arenga még az adresse és salutatiónál is ritkábban fordul elő. Ahol mégis megtaláljuk, ott az oklevél rendesen intitulatióval kezdődik, inscriptióval és salutatióval folytatódik, utána következik az írásbafoglalás szükségességét kifejező arenga.139 Ebben az esetben a promulgatióba való átmenetet általában a proinde szócska fejezi ki. A promulgatio minden oklevélnél megtalálható. Van úgy, hogy csak egy szócska fejezi ki (például signifícamusi140), de többnyire az inscriptióval kapcsolják össze. Három főbb promulgatiós típusunk van. A legünnepélyesebb forma az, amely - arengás oklevélben mindig ezt használják - az ad universorum notitiam szavakkal kezdődik. Buda egyetlen arengás oklevelében így hangzik: ad universorum tam presentium, quam futurorum notitiam harum serie litterarum volumus pervenire. A többi, ehhez a típushoz tartozó formula csak szórendileg különbözik. A második a significamus típus. Legteljesebb formája: significamus quibus expedit universis presentium per tenorem.141 Sokszor csak rövidebb formában szerepel, máskor szórendi változtatásokat hajtanak végre (universis, quibus expedit, significamus presentium per tenorem142 143). Végül az utolsó, a memorie commendamus típus gyakran keverve szerepel az előbbivel.14j 133 Esztergom két oklevelében a második helyre került az intitulatio, 1284-ben (MonStrig II. 181. p.) és 1291-ben (uo. II. 311-312. p.). 134 „Nos” nélkül csak néhány esztergomi privilégiumot ismerünk. 1272: BTOEI. 126. p„ és 1330-tól majdnem minden esztergomi: MonStrig III. 204. p. stb. 135 Fehérvár 1270. évi privilégiaiisában „et duodecim iurati” név nélkül (MÓL DL 83130 ). Esztergom első fennmaradt oklevelében is csak „maior ville, ceterique cives de Strigonio” áll. 136 Omnibus Christi fidelibus: arengás oklevelekben; Buda, 1333: MonStrig III. 222. p.; Korporra, 1316: AO I. 391. p.; Esztergom, 1331, 1332: MÓL DL 2691.; MonStrig III. 204. p. „Universis Christi fidelibus” gyakori arenga nélkül esztergomi oklevelekben, rajtuk kívül előfordul Nagyszombat első kiadványában. 137 1318-tól szóról szóra ez az állandó budai formula. Veszprémi kpt. o. lt. Instr. Regn. P. 257. [valószínűleg 237.; MOL DF 229964 ] stb. 138 Ugyanazon oklevelekben van meg, ahol az önálló oklevélrészként használt adresse. 139 Négy arengás oklevelet ismerünk ebből a korszakból „Ea, que aguntur in tempore...” (Buda, 1333), „Peritorum providentia hoc remedium reperien...” (Korpona, 1316) és „Quia res gesta labitur...” (Esztergom, 1331, 1332) kezdetekkel. Ld. a 136. jegyzetet. 140 Budának a 124. jegyzetben idézett oklevele. 141 Zágráb, 1291, 1324: MHEV I 67. p, 100. p.; Pozsony, 1311, 1323: MonStrig II. 643. p., III. 29. p. 142 Esztergom, 1284: MonStrig II. 181. p. 143 Ld. 137. j.
