Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda város pecséthasználatának kialakulása
Buda város pecséthasználatának kialakulása 283 míg dél-német területen a városi pecsétes oklevél az uralkodó."9 Ezzel szemben a római jog alapján élő területeken, mint Itália és Dél-Franciaország, továbbá olasz mintára Dalmáciában a notariusi oklevél terjed el.119 120 Magyarországon a városok a bíráskodási jogot privilégiumaikban nyerik el, és kezdettől fogva adnak ki pecsétes okleveleket polgáraik magánügyeiben. Első magyar és szlavóniai városi okleveleink csak a 13. század közepétől maradtak fenn (Dubica: 1244,121 Esztergom: 1255,122 Nagyszombat: 1258,123 Buda: 1268,124 Radna: 1268,125 Fehérvár: 1270,126 Zengg: 1271,127 Biheg: 1271,128 Sopron: 1274,12 130 ’Selmecbánya: 1275, l 3°), de valószínűleg jóval korában kezdték az oklevéladást. Az esztergomi pecsét, mint láttuk, okvetlenül II. András uralkodása első felében készült, Nagyszombaté pedig IV. Béla uralkodása elejére megy vissza. Feliratán ugyanis a várost még Szombathelynek nevezik, később azonban csak Tirna, Timava néven emlegetik.131 Fehérvár pecsétje is megelőzi a tatárjárást. Magából a pecsétből lehet erre következtetni: a két szélső tornyon ugyanis emelődaruhoz hasonló szerkezetet látunk, amelynek rövidebb száráról három-három kötél lóg le, míg a hosszabbról csak egy-egy. Valószínű tehát, hogy a pecsét vésnöke, amidőn a castrum Albensét elhelyezte a pecséten, az emelőszerkezetek feltüntetésével vagy azt akarta jelképezni, hogy a vár még nem készült el, vagy pedig, hogy az építkezés most fejeződött be (84. ábra). Mivel pedig Fehérvár azon kevés város közé tartozik, amelyik nem esett el a tatárjáráskor,132 a várnak akkor már készen kellett állnia, a pecsét tehát még 1241 előtt készült. Ezt igazolja a pecsét írása és a gyöngysor formája, mert mindkettő korai jellegű. Mindenesetre kétségtelen, hogy a magyar városi oklevéladás kialakulása nem sokkal előzhette meg a tatárjárást, így tehát az oklevélíró jegyzők bőven meríthettek már külföldi példákból. Legkézenfekvőbb a dél-német, elsősorban osztrák hatás lenne, ezen a területen a városi pecsétes magánjogi írásbeliség dominál, az osztrák pecsétek ábrázolásai között is sok rokon a magyarral. Gyakori a várábrázolás, néha teljesen egyező formákat is találunk, bár osztrák hatás esetén feltétlenül több kéttornyú város pecsétünk lenne. Az oklevélformulák vizsgálatával akarunk választ adni erre a problémára. Nem kívánjuk e helyen feldolgozni a magyar városi diplomatika első korszakát, arra sem helyünk, sem lehetőségünk nincs. Mindössze néhány adalékkal kívánunk szolgálni a magyar városi oklevéladás első száz évének (13. század közepe-14. század közepe) történetéhez. 119 Uo. 200. p. 120 BOÜARD 1929-48. II. 153. p. 121 Smiő IV. 264. p. Cseh- és Morvaországban is csak az 1240-es évektől találunk városi pecséteket: SebáNEK 1959. 16. p. 122 MonStrig I. 431. p. 123 Uo. 1.453. p. 124 BTOEI. 100-101. p. 125 MÓL DL 73625. 126 Uo. 83130. 127 MHEVI. 160. p. 128 Uo. 129 WEIS 1856-59.1. 188-189. p. Ez azonban tulajdonképpen városi pecsétes magánoklevél (nyugati hatás). Az első igazi városi kiadvány 1276-ból való: HÁZI 1956. 202. p. 130 CD V/2. 308-309. p. 131 A pecsét képét sokszor közölték. Ld. pl.: SEYLER 1894. 391. kép. Első oklevelét már a villicus de Tyrna adja ki, míg IV. Béla 1238-as kiváltságlevelében még Zumbothelnek nevezi: RegArp 647. sz. 132 Rogerii Carmen Miserabile: Caput 40. SRH II. 585. p.
