Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda város pecséthasználatának kialakulása
280 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság gében hiányzik. Mit jelentett azonban ez a típus, miért ragaszkodtak hozzá a városok annyira nálunk is, külföldön is? A szakirodalom általában rámutat, hogy a polgárok városukat a leginkább jellemző vonásokkal, tehát városfallal, kapuval, plébániatemplommal, esetleg városházával vagy hidakkal akarták jelképezni.88 Az olasz Bascapé hozzáteszi, hogy a topografikus ábrázolás a városi autonómiával függ össze,89 míg a német Planitz hosszasan bizonyítja a pecséteknek a valósággal való összefüggését. Szerinte tehát ott, ahol a pecséten feltüntetik a városfalat, a város valóban fallal volt körülvéve, míg amelyiken csak kaput ábrázolnak, a fal még nem készült el.90 Mondata első felével egyet is érthetünk, a másikkal annál kevésbé. Kérdés: a tornyos, kapus ábrázolás valóban csak a városkaput jelenti-e? Azt hisszük, itt a kortársakat kell segítségül hívnunk. II. Frigyesnek már említett háromtomyos szicíliai bulláját még a császár életében génuai közjegyzők úgy jellemzik, hogy a várat ábrázol.91 Ha most megnézzük a magyarországi háromtornyú épületet bemutató városi pecséteket, érdekes módon kiderül, hogy mindegyik kivétel nélkül vár is volt. Székesfehérvár,92 Buda, Sopron,93 Pozsony,94 Komárom,95 Kolozsvár,96 Zágráb97 stb. vagy már nevében is viseli a vár elnevezést, vagy pedig várispánsági székhely volt. Az, hogy ezeknek a városoknak a pecsétjei hasonlítanak egymásra, és többnyire múltbeli jogállásuk is azonos volt (a várispánság korában), talán a várossá alakulásukban is azonosságot jelez. A budai nagypecsét ismertetésénél már csak egy dolog van hátra, és ez a mindkét oldalon megtalálható indadísz kérdése. A pecsétvéső művészek előtt már elég korán nyilvánvalóvá vált, hogy a pecsétmezőben a pecsétkép bevésése után is sok szabad hely marad, és ezért térkitöltő motívumokról kellett gondoskodni, űrre a legkülönbözőbb díszítéseket találták ki. Kitölthették az üres hátteret növényi vagy egyéb vonalas omamensekkel, az egész hátteret rácsszerüen vagy pontokkal stb. damaszkozhatták, végül kisebb alakokat helyezhettek el (a pajzstartók ősei). A 14. században válik általánossá ez az eljárás, azonban már a 13. század végén megtalálhatjuk. A növényi ornamentika, bár stilizált, de mégis elég közel áll a realisztikus ábrázolásokhoz, különösen gyakran alkalmazták a két leggyakoribb gótikus díszítő elemet, a tölgy és szőlőlevél indákat.98 Bár a német nyelvterületről a 13. század első feléből is van elvétve példánk rá,99 a szomszéd osztrák területeken csak a század vége felé terjed el.100 101 Linz város első pecsétjén például még nem találunk térkitöltő elemeket, de 1288-ban már szerepelnek az indák"’1 (79. ábra). Hazánkban körülbelül ugyanakkor jelentkezik ez a térkitöltő eljárás, mintáz osztrákoknál. A 70-es évekig nyomát sem találjuk. Királyi pecséteinken az egész század folyass Roman 1912. 133. p.; Ewald 1914. 211. p. stb. 89 Bascapé 1953. 81. p. 90 Planitz 1954.234-236. p. Álláspontja a fentiek értelmében nem állja meg a helyét, mert minden területen más és más topografikus pecsétfajta volt szokásban. 91 Phillippi 1885. 65. p.: „ab alfa parte erat castrum”. 92 MOL DL 83130. (1270). 93 DarVASY 1942. 17. p. 94 Uo. 42. 95 Pannonhalmi kvt. o. lt. 1152. [MOL DF 207973.] Az adatot Németh Annamáriának köszönjük. 96 JAKÓ 1956. 613. p. 97 Darvasy 1942. 18. p. 98 KLETLER 1927. 24. p. 99 SEYLER 1894. 237. kép (1212). 100 KLETLER 1927. 25. p. 101 Első pecsétje: Lind 1878. 14. t., 9. (1288).; Mrris 1954. 102. sz.
