Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - A várnegyed és környéke középkori helyrajza
26 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete A 13. századra - vagy talán korábbi időre - tehető annak az épületnek eredete, amelyet a 15. században Béla király kúriájának neveztek, és amely a szigeti apácakolostor birtoka volt. Helyét a Bem tér közelében, a Bem József és Fekete sas utcák közötti háztömbben kereshetjük. Noha Felhévíz területére esett, e kúria előtt és a későbbi Szentpéter kapunál (tehát kb. a mai Bem téren) tartották Buda pünkösdi vásárait, amelynek vámjogát a nyulak-szigeti apácák élvezték. Az ő birtokuk volt különben a vásártér környéke is, jobbágylakókkal. Felhévíz azoktól a melegvíz-forrásokról nyerte a nevét, amelyeket a mai Lukács és Császár fürdők táján többféle módon hasznosítottak. Egyrészt több fürdőről tudunk itt már a középkorban, másrészt a meleg víz igen alkalmas volt arra, hogy télen is vízimalmokat hajtson. Ezért létesítették valószínűleg még a Árpád-korban a ma is létező malomtavat, amelynek gátjába római köveket is beépítettek. A malomtó hidrostatikai szabályozóként működvén alkalmas volt a hőforrások vízhozamának egyenletesen tartására. Legalább öt malomról tudunk ezen a részen: egyikük lehetett a Lukács fürdő helyén állott, négy toronnyal ellátott, talán török kori építmény, a Császármalom, amelyet a 19. században bontottak le. A malmokat a középkor végén ipari célokra is hasznosították: csertörő- és kallómalmokat hajtottak, vashámort üzemeltettek (ami Mátyás idején fegyvergyártás céljaira is szolgált), továbbá üveggyártásnál is használták. A malmok tulajdonosai egyházi testületek és az uralkodó voltak, de a budai polgárok bérelték azokat. A malomtó felett állott a Szent Lélekről nevezett ispotályos rend hasonló nevű magyarországi főkolostora és ispotálya. A 14. század elejétől maradtak róla adatok, a 15-16. században a budai városi tanács gyakorolta a kegyúri jogot felette. Supka Géza a Szentháromság-templomtól északra tárta fel annak a temetőjét. Egy 14. századi adatból tudjuk, hogy a temető fala mellett mészárszékek állottak. A rendfőnöki, később préposti kúriát a templom közelében, valószínűleg a Rózsadomb oldalán kereshetjük. Felhévíz - az apácák birtokrészét, valamint a Budához tartozó malom tó környékét leszámítva— a Szentháromság-egyház jobbágyfalva volt, amely csupán a 15. század végén nyerte el a mezővárosi jogállást. Lakói gazdasági téren mégis a budai polgárokhoz hasonló kiváltságokat élveztek, és így a települést joggal nevezhetjük a főváros gazdasági értelemben vett külvárosának. A kortársak is annak tartották. Lakói szőlőbirtokosok és -munkások, illetőleg iparosok voltak. Különösen jelentősnek mutatkozik itt a fémfeldolgozó ipar, ami talán összefügg azzal, hogy az itt tartott budai pünkösdi vásár volt gömöri, illetve a szomszéd megyei bányákban (például Csetneken) bányászott vas legfőbb elosztóhelye az ország centrumában. Valószínűleg Felhévízhez — és nem Budához — tartozott az a település is, amely a mai Margit körút nyugati oldalán, a budai külső falon kívül alakult ki, és amely a bortizedlajstromokban Újváros néven fordul elő (11/532.). Ez a városrész kb. a mai Mechvart tér és Széna tér közti területen (vagy annak egy részén) terülhetett el.115 Az eddigi véleményektől eltérően továbbá ide, kb. a mai ún. Országúti ferences kolostor helyére lokalizálnánk a Szent Lázár-ispotályt. Ebben az esetben Újvárost inkább Buda részének kell tekinteni.116 115 Ld. minderre részletesen: KUBINYI 1964b. 85. p.; BOROVICZÉNY 1991-92. 116 Ld. 112. j.
