Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - A várnegyed és környéke középkori helyrajza
A várnegyed és környéke középkori helyrajza 27 A középkori főváros és vele összeépült települések belterületének lakossága 1437-ben Zsigmond foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a bázeli zsinatot Budára helyezze át, és ezért a zsinati atyákkal városrészenkénti megoszlásában közölte Buda házai és az azokban található helyiségek számát."7 Forrásunk meglehetősen nehezen értelmezhető. Nem említve az irodalomban az összeírás latin szövegének fordításából eredő, öröklődő hibákat,"8 problematikus a városnegyedek azonosítása is. A legnagyobb nehézséget azonban az okozza, hogy feltehetően csak a kiadható, nem pedig valóban létező házakat, illetve lakóhelyiségeket írták össze."7 Az mindenesetre biztos, hogy az első két negyedben jóval nagyobb házak állhatták, mint a külvárosokban. 1. táblázat. Buda házai és azok helyiségei 1436-ban.120 Városnegyed Ház SzobaKamra Bolt Pince Hány lóra van istálló A zárt rész (clausura) első fele és a vár 200 458 991 471 233 1833 A második zárt rész 122 221 425 239 127 774 A harmadik rész: külvárosok első fele 408 406 930 12 184 1786 külvárosok második fele 237 267 930 20 83 312 Összesen 967 1352 3276 742 627 4705 A 16. század elejéről alább közlendő két bortizedlajstrom az esetek többségében feltünteti a megnevezett budai lakosok lakóhelyét is. A két jegyzék azonban mindössze az ún. budai szőlőtizedkörzetet tartalmazza, hiányoznak belőle a felhévízi, nándori, sasadi és kelenföldi szőlők. Ezeket is a budai polgárok (ideszámítva a logodiakat és felhévízieket is) használták. Sőt bízvást feltételezhető, hogy a felhévíziek a legtöbb bort a saját határukban, az alhévíziek pedig a sasadi és kelenföldi szőlőkben termelték. E két külváros szőlőbirtokosainak aránya a valóságban tehát szükségképp alacsonyabb a két jegyzékből kiolvashatónál. A 2. táblázatot ezt tekintetbe véve kell értékelni. Az egyes városrészeket három fő csoportra osztottuk: várnegyed, a falakon belüli és a falakon kívüli külvárosok. A vámegyed területét nem választottuk külön plébániák alapján, mert egyes utcák (Mindszent, Szent Miklós) megoszlottak a két plébánia közt. A Magdolna-plébánia területe azonban feltétlenül népesebb volt, mint a Boldogasszonyé. 1505-ben 50 a Magdol- 117 118 119 120 117 Kiadta PALACKY 1873. 474^175. p. ; A jegyzék új kiadása: BTOE III/2. 284. p. 1162. sz. 118 Különösen Áldásy Antal tanulmánya (ÁLDÁSY 1900.) említendő (109-110. p.). Nem teljesen értünk egyet a legutolsó feldolgozással sem: BORSOS 1972. 57—77. p. 119 A Palackynál közölt eredetiben az összeadásnál 3027 kamra és 637 pince szerepel, mig (a második clausuraban) nem sorol fel istállókat. A lovak tényleges száma tehát 3931 lenne, amelyet kivonva a Palackynál olvasható végösszegből, megkaphatjuk a II. negyedben elhelyezhető lovak számát (A másik két eltérés nyilván elírás ) 120 Zolnay László helyesen mutatott rá, hogy a várbeli házakban jóval több helyiség volt, mint amennyi a jegyzék átlagából következnék: ZOLNAY 1967b.
