Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)

A királyi székhely és a főváros - Buda, Magyarország középkori fővárosa

Buda, Magyarország középkori fővárosa 237 páncélba öltözött budaiak nyilván azok lehettek, akiknek majd a koronázótemplom kapujátkel­­lett őriznie. A koronázás mellett a király temetése is fontos állami aktus volt, hiszen középkorban a ki­rály nyilvánosan halt meg, ahogy ezt egy francia történész leírta.48 49 Noha a késő középkor leg­több királyát Székesfehérvárott temették el, a halotti szertartáson Buda szintén szerepet kapott. Tanulságos I. Károly halála és temetése. Visegrádi rezidenciájában halt meg, először az ottani plébániatemplomban ravatalozták fel és siratták el. Innen Budára, az „igen híres városba” szál­lították hajón. Buda polgársága és papsága gyászruhában, sírva, körmenetben vonult eléje a Dunához. A városba - feltehetően a Boldogasszony-templomba - hozták fel a tetemet, és éj­jel-nappal imádkoztak, zsoltárokat énekeltek felette. Csak harmadnap indult a temetési menet Székesfehérvárra.44 Az 1516. március 13-án Budán elhunyt II. Ulászlót is a palotában ravata­lozták fel, hogy mindenki láthassa. Március 16-án, virágvasárnapon körmenettel vitték a szent­egyházba (azaz nyilván a Nagyboldogasszony-templomba), s másnap, 17-én indult a temetési menet Székesfehérvárra. Egyben kihantolták feleségét, Anna királynét is, aki a Szent Zsig­­mond-templomban volt eltemetve, az ő földi maradványait külön szekéren szállították a királyi temetkezési templomba.50 A királyi be- és kivonulások, valamint temetések során a budai polgárság tehát fontos szere­pet játszott. Ez növelte öntudatát, hiszen városuk volt a „solium regale thronusque regius”, ahogy ők azt maguk is említették 1498-as arengájukban. Mindezen eseményekkel kapcsolatban a budai Nagyboldogasszony-főplébániatemplom (a németek plébániája) megkülönböztetett fontosságú­nak tűnik. Láttuk, hogy a közjogilag legfontosabb aktusok itt történtek. (A budai országgyűlése­ket viszont általában a ferences Szent János-templomban tartották.) A plébános, akit a polgárság választott, a Budai Jogkönyv 21. §-a értelmében a város négy legfontosabb tisztségviselőjének (obristen amptleüt) elsője volt,51 annak ellenére, hogy a városban még három másik plébánia­­templom is létezett: a magyaroké a Magdolna-templom a Várban, a Szent Péter mártír-templom, a róla elnevezett külvárosban, továbbá a Szent Gellért-templom Alhévízen.52 53 A német plébániatemplom jelentőségére utal Wann Pál fent idézett kérvénye is. A Nagyboldogasszonyplébánia (és a polgárság) megkülönböztetett szerepét más események­nél is ki lehet mutatni. 1476 végén, a Mátyás király esküvőjének tiszteletére rendezett ünnepsé­gek idején hirtelen elhunyt Dengelegi Pongrác János erdélyi vajda, aki nemcsak az ország egyik legtekintélyesebb fő méltóságviselője volt, hanem az uralkodó legközelebbi rokona is, hiszen anyja Hunyadi János kormányzó testvére, így a vajda a király elsőfokú unokatestvére volt. A magyar főurak - és megint a budai polgárok - körmenetben vitték tetemét a Nagybol­dogasszony-templomba, ahol aztán a rekviemet tartották. Noha az épület a németek plébánia­­templomának számított, a magyar vajda, az uralkodó rokona halotti búcsúztatójának ez lett a színhelye. Buda a legtöbb európai fővárostól abban különbözött, hogy nem volt püspöki székhely. Ennek ellenére találunk adatokat arra, hogy egyházi központ is volt. A veszprémi egyházme­48 Beaune 1996.33-35. p. 49 Thuróczy [I ] 156-157. p. 50 NEUSTADT 1884. 38-42. p. Anna királynét exhumálása után a nagyurak menetben vitték a Boldogasszony-temp­lomba, az egész nép kíséretével. Sanuto III. 42. p. 51 Mollay 1959. 66. p 52 K.UB1NYI 1972b. 342. p. 53 BORSA 1943. 50. p. Részletesen ismerteti a szertartást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom