Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
A királyi székhely és a főváros - Királyi székhely a késő középkori Magyarországon
226 A királyi székhely és a főváros ni. Különösen a hosszabb távoliét alatt lehet ezt az előbbi tételt jól igazolni. Míg a kincstartó az uralkodót követve külön kiadási naplót vezetett, az alatt az alkincstartó jegyezte fel a budai kiadásokat. Működött a királyi konyha is a királyi palotában, csak kevesebbet költött, mint amikor II. Ulászló otthon tartózkodott.29 A királyi udvar nagyszámú személyzete hatalmas felvevőpiacot biztosított Buda kereskedői és kézművesei számára. Az udvartartást élelemmel, ruházattal kellett ellátni, a lovaikat takarmányozni, és ennek hasznát főként a fővárosi kereskedők élvezték. Az „udvari szállítók” elsősorban közülük kerültek ki.30 Ugyanez mondható el a kézművesekről is. Bár voltak a királynak saját, az udvarhoz tartozó mesterei is, például a szabója, de nagyobb megrendelések esetén a budai mestereket kérték fel. Amikor 1494-ben sor került az Újlaki Lőrinc herceg elleni háborúra, az ágyúöntést ugyan a király ágyúöntőmester irányította, viszont az ágyútalpakat és az ágyúgolyókat budai kézművesek gyártották le.31 A királyi udvar és a központi hivatalok jelenléte egyben az ország igazgatási központjává tették Budát. Akinek elintézendő ügye volt, ezt leginkább itt végezhette el, hiszen nem mindig értek rá arra, hogy megvárják az uralkodó bizonytalan látogatását valamely országrészben. Ez leginkább a bíróságok esetében érzékelhető, amelyek a középkor végén gyakorlatilag kizárólag Budán működtek. A bírósági ülésszakokon, az ún. oktávákon, nagyon sok perlekedő jelent meg. Fennmaradt például az 1506-os Szent Mihály napi oktáva és az 1507-es Szent Jakab-napi rövid oktáva bírságjegyzéke, azaz azok felsorolása, ahol az egyik peres fél nem jelent meg az idézésre. Az előző esetben 179, a másikban 54 szerepel. Mivel feltehetően a többség mégis megjelent, és az említett esetekben is ott volt az egyik fél, ezek az adatok érzékeltetik a Budára jövők számát.32 Csak megszorításokkal sorolhatjuk ide az országgyűléseket, hiszen ezeknek csak egy részét tartották Budán. Az országgyűlések azonban - amennyiben ezek helyszíne a főváros volt - ugyancsak sok embert hoztak a fővárosba. A királyi rezidenciának építészeti vonzata is volt. Olyan, reprezentatív uralkodói lakóhelyre volt szükség, amely mind a hazai, mind a külföldi szemlélő számára érzékelteti Magyarország királyának hatalmát és gazdaságát, ugyanakkor pedig alkalmas az udvar és vendégei elhelyezésére. Ez mindenütt lényeges eleme a rezidenciának.33 Nem hiányozhatott innen egy olyan nagy terem, amelyben ünnepi fogadásokat lehet rendezni. Az egykorit leírások, valamint 29 ENGEL 1797-98.1. 79-122. p. (Dombai Imre alkincstartó számadása 1494. január 31-től 1495. július 15-ig.) Uo. 166. p.: 1495. július 19-én a kincstár a konyha számára a várban, mialatt a király a falvakban vadászott, 35 forintot fizetett. 23-án hazaérkezett a király Tatáról, ekkor 50 forintot kapott a konyha, 26-án pedig 112 forintot. Uo. 173. p.: október 5-én-mialatt II. Ulászló távol volt-a konyha 40 forintban részesült, másnap azonban Csákvárra küldtek 100 forintot a király konyhája számára. Ezekre a számadáskönyvből még számos példát lehetne idézni, az azonban nyilvánvaló, hogy az udvari személyzet nagyobb része követte az utazó uralkodót, ugyanakkor a Budán maradottakat is élelmezni kellett. 30 KUBINY1 1959a. 99-119. p. 31 ENGEL 1797-98. I. 100-107. p. (az ágyúkészítéssel kapcsolatos kiadások) A királyi szabó gyakran előfordul a számadásokban, pl. uo. 51., 68., 84., 86., 120., 172. p. 1495. február 12-én hét vég vörös és egy vég barna posztót kapott 175 forint értékben, hogy ezekből ruhát készítsen a kamarások és az apródok számára. (Uo. 84. p.) Volt a királynak szűcsmestere is (uo. 166., 175., 176. p.) és vargája (uo. 175. p.). Egyéb kézműipari tevékenységet vagy valamely budai mesterrel gyártattak, vagy pedig az illetékes budai céh céhmestereivel állapodtak meg, így pl. a nyergescéh elöljárójával a királyi nyergek készítésére, vagy a szekérgyártók céhmestereivel a Csehországba készülő uralkodó új szekerei legyártására (uo. 171. p ). 32 Egyetemi Kvt. LEO 6. és 33. sz. [MOL DF 283444., 283472.] 33 Neitmann 1990. 21-24. p.; Elias 1992. 68-101. p.; Engel-Hambrecht 1995. 21-22. p.
