Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
A királyi székhely és a főváros - Királyi székhely a késő középkori Magyarországon
Királyi székhely a késő középkori Magyarországon 227 a budavári palota ásatásai pontosan igazolják nemcsak ennek, hanem a mellékrezidenciának számítható visegrádi palotának a fényét, művészeti színvonalát. Az udvartartásnak csak egy kisebb része volt a királyi palotában elhelyezve - nem is lett volna ott számukra elegendő hely -, a többi a városban lakott, ahogy arról már volt szó. Fontosabb alkalmakkor azonban összejöttek az udvar központjában, ami szükségessé tette megfelelő infrastruktúrák létesítését, gondolok például az ámyékszékekre. Sajnos, ezekről és elhelyezésükről nem maradt fenn adat, és éppúgy igen keveset tudunk főként az emeleti helyiségek alaprajzáról és azok rendeltetéséről. Ez azért is kár, mert angol udvartartáskutatók mutattak rá arra, hogy különböző palotaalaprajz minták különböző udvari etiketteknek és szervezeteknek felelnek meg.34 A rezidenciáknak voltak azonban az udvartartáson túlmutató, az intézménynek helyet adó város életére is kiható következményei. Ezekkel más helyen részletesen foglalkoztam, itt így csak felsorolom. Ebben megint keveredik egymással a fővárosi és a székvárosi jelleg. Az előbbit mutatják csíraformájában azok a közjoginak is értékelhető események, amelyek Budán a 14. század elejétől kimutathatók. Ide tartozik először az a tény, hogy a Székesfehérvárott megkoronázott királynak először fel kellett keresnie Budát, ahol jól megkomponált bevonulási szertartáson vett részt. A meghalt uralkodót ugyancsak Budán kellett székesfehérvári temetése előtt felravatalozni. (Mindez különben a királynéra is vonatkozik.) Más ünnepségek talán inkább a rezidenciával függnek össze, bár a fővárosi jelleggel is kapcsolatosak. Ide egyházi és világi látványosságok egyaránt tartoznak (Látványosságról beszélek, hiszen a középkori ember vizualitása megkövetelte minden jelentős esemény díszes kiállítását.) Az egyháziakhoz tartoznak az úrnapi körmenetek és az ezzel kapcsolatban rendezett, olykor színpadi jellegű rendezvények, mintamilyen 1501-ben volt. Világi esemény a király által rendezett farsangi lakoma, amelyre olykor a budai polgárokat is meghívta. A polgárság - nyilván csak vezető rétegük - időnkénti meghívása máskor is szokásos volt. Beszélhetünk még a lovagi tornákról, a lóversenyekről és hasonlókról, amely ugyan elsősorban az udvar szórakozását jelentette, azonban nyilvános lévén, a polgárság előtt is bemutatta az udvar életét.35 Mindezeket tovább lehetne részletezni, összefoglalóan annyit állapíthatunk meg, hogy a főváros és a székváros éppúgy összefügg egymással, mint mindkettő az udvarral. Egy középkori államnak az uralkodó udvara a központja, pontosabban a központi kormányzat vagy innen indul ki, vagy szoros kapcsolatban áll vele. Attól a pillanattól kezdve, hogy az udvar egy része akkor is rendszeresen egy bizonyos helyen marad, ha az uralkodó udvara nagy részéveljárja az országot, létrejön a székhely, a rezidencia. A rezidencia és a főváros gyakran egybeesik egymással, de nem feltétlenül. Budán már a 14. század elején kialakultak a főváros jelleg bizonyos elemei, de a központi bíróságok és hivatalok csak száz évvel később költöztek az akkori székhelyről Budára, ezzel zárult le fővárossá fejődése. Zsigmond uralkodása végén Buda valóban főváros, de nem székváros, mert a király vagy nem tartózkodik Magyarországon, vagy ha igen, akkor Pozsonyban. Utána azonban 1541 -ig - leszámítva egy-két évet - immár fő és székváros, valamint az udvar állandó tartózkodási helye. A magyar államiság ezer éve. Szerk.: Gergely Jenő, Izsák Lajos. Budapest 2001. 113-119. p. 34 Starkey 1993, 2. p Ld. még 33. jegyzetben Elias művét. 35 Ld. erre részletesen: a 12. jegyzetben id. tanulmányomat. A bevonulásokra ld. még: PETNEKI 1987.; FUHRMANN 1997. 31-33. p. (Visszavezeti az antikvitásba.)
