Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
A királyi székhely és a főváros - Királyi székhely a késő középkori Magyarországon
KIRÁLYI SZÉKHELY A KÉSŐ KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON Székhely és főváros nem azonos fogalmak, noha egybeeshetnek. Talán nem véletlen, hogy Budapest csak 1892-ben, Ferenc József koronázásának huszonötödik évfordulója alkalmával lett „fő- és székváros”, röviden székesfőváros. A középkorban a két fogalom még inkább különvált, sőt kérdéses, hogy a korszak első felében beszélhetünk-e fővárosról egyáltalán. A középkor első felében ugyanis a „Reiseherrschaft”, az utazó királyság érvényesült: az uralkodó rendszeresen végigutazta országát, mindig a helyszínen élte fel az onnan származó jövedelmeket, igaz, léteztek olyan helységek, amelyeket rendszeresen, szabályos időközökben, bizonyos ünnepnapokon keresett fel.1 A főváros- és a székhely (rezidencia) kérdésnek hatalmas szakirodalma van, amelyre itt csak utalni tudunk.2 A székhely kifejezésben van a „szék” szó, és ez bizonyos mértékben ellentmond a fenti megállapításnak. Külföldön3 és hazánkban egyaránt alkalmazzák egyes fontos településekre ez egykori források a „sedes”, azaz: szék szót, mégpedig többnyire a „regni” kifejezéssel egybekötve, azaz: az illető város „az ország széke”. Magyarországon elsősorban Székesfehérvárt nevezték annak.4 A legvilágosabban az ugyan 16. századi, de korábbi forrásokat felhasználó német Aventinus történetíró fejti ki III. Henrik 11. századi támadásával kapcsolatban. E szerint Fehérvár (Alba Regia) az ország feje és széke (caput sedemque regni), amelyet ezért németül „Stuelweissenburg”-nak neveznek.5 A székhelyt hívták latinul „locus cathedralis”-nak is, amely pontosan a „székhely” kifejezés fordítása. (1277, 1292).6 Ez Fehérvár esetében nyilvánvalóan annak is a következménye, hogy templomában állt a koronázásnál szerepet játszó királyi szék, amit egy 1179-es pápai oklevél is említ.7 Mégsem vonhatunk le Fehérvár „szék” jelzőjéből a későbbi értelmű székhelyre vonatkozó következtetéseket. Bár e közjogilag fontos királyi szék trónus valóban itt állt, más városok is számíthattak „sedes”-nek, „cathedra”-nak. A 14. századi krónikaszerkesztés Fehérvárral kapcsolatban megjegyzi, hogy az „principalis sedes regni Hungarie”, azaz Magyarország fő széke, ezek szerint léteztek más „székek” is.8 És valóban, 1321-ben XXII. János pápa Óbudát nevezi a 1 ENNEN 1983.; PATZE-STREICH 1982. 207. p. 2 A legfontosabbakat összefoglaltam: K.UBINYI 1999a. 301-303. p. 3 Vö. pl. Neitmann 1990. 12-18. p. 4 SRHI. 186. p. 5 Gombos 1937-381. [365. p.] A „caput” kifejezés is gyakran előfordul középkori forrásokban mint politikai centrum, vagy egy régió legfontosabb városa, vagy egy városjogcsoport anyavárosa, illetve mint rendi gyűléseken kisebb városok nevében eljáró nagyobb város. Engel-Lambrecht 1995. 12-15. p. Itt jegyzem meg, hogy a szakirodalom alkalmaz még egy „Vorort”-nak nevezett fogalmat („vezető hely”) is, amely alatt olyan települést értenek, amely egy tájegység fejlődését döntően befolyásolja, a nélkül, hogy rezidencia lenne: PATZE-STREICH 1982.205. p. 3. lj. Buda a 14. század folyamán, amikor a királyi rezidencia Visegrádon volt, bizonyos fővárosi jellegek mellett Vorortnak is tekinthető. 6 GYÖRFFY 1963-98. II. 370,372. p. 7 Uo. 366. p. 8 SRH I. 333. p.
