Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Gubacs, Soroksár és környékük a honfoglalástól a török hódoltságig
GUBACS, SOROKSÁR ÉS KÖRNYÉKÜK A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG Mint előző fejezetünkben olvashattuk, kerületünk földje ősidőktől fogva lakott volt, és ez a honfoglalás után sem változott. A magyarok megtelepedésétől 1541-ig, a török hódoltságig legalább három helyen lehetett találni középkori falutelepülésre utaló leleteket. Ez a korszak azonban nem csupán régészeti források alapján dolgozható fel: a középkorból már szép számmal maradtak fenn a kerületünk földjén élt emberekről és településeikről írásos emlékek is, amelyekből az is megállapítható, hogy a régészet által eddig igazolható településeken kívül még többet is kereshetünk. Sajnos, pontos helyüket a történettudomány egyelőre nem tudja meghatározni. A középkori periratok, amelyekből általában helymeghatározási adatainkat merítjük, nem adnak meg ma is felhasználható pontos adatokat. Földből, vagy esetleg kőből hányt határjeleket, ilyen célt szolgáló kiemelkedő magányos fákat, esetleg ma már ismeretlen nevű földrajzi elnevezéseket adnak meg a határleírások, amelyek azonban természetesen nem hagyják figyelmen kívül az égtájakat sem. Ez utóbbiak alapján - amennyiben két-három ma is ismert helynév szerepel az ilyen oklevélben - szerencsés esetben meghatározható egy ma már eltűnt egykori település körülbelüli helye. Hangsúlyoznunk kell, hogy szerencsés esetben, és körülbelüli hely, mert bizony sem a középkori égtájmegjelölések nem pontosak, sem pedig az adatok csekélysége nem pótolható mindig. Amennyiben egy hely fekvését nagyjából meghatároztuk, és azon a tájon a régészek településnyomra bukkantak, jogosultak vagyunk ezt az oklevélben említett helynévvel azonosítani. Sajnos, előfordul nemegyszer az, hogy régészetileg igazolható valahol egy falu megléte, azonban írásos forrásunk nem maradt, amelynek segítségével egykori nevét megállapíthatnánk, de előfordul ennek ellenkezője is: okleveles adatok alapján biztos tudomásunk van egy egykori település valószínű helyéről, de ezt még régészetileg nem hitelesítettük. Talán kissé részletesen foglalkoztunk a középkori településtörténetnek ilyen módszertani nehézségeivel, azonban rövidesen látni fogjuk, hogy a XX. kerület történetének feldolgozója ezekkel találta magát szemben. A nem szakképzett olvasó ebből megértheti, hogy több, kerületünk területén fél évezreddel ezelőtt létezett település pontos helyére ma még csupán feltételesen tudunk meghatározással szolgálni: ezek helyét pontosan csak régészeti ásatások tisztázhatják. A 18. században kerületünk területén Soroksár mezőváros, valamint Gubacs, Péteri és Szentdienes puszták léteztek.1 Közülük csupán Péterire nem maradt fenn adat a török hódoltság előtti korból, a másik három település már akkor megvolt. Elnevezésük átvészelte a törökök okozta pusztítást, és így egykori helyüket a 18. századi határaikon belül kereshetjük. Ez nem jelenti azonban szükségképpen azt, hogy Péteri - Soroksárpéteri - nem őrizte meg középkori nevét, hiszen lehet, hogy csupán írásos forrás nem maradt fenn róla a középkorban. Mégis úgy 1 Vö. pl. Balla Antal Pest megyéről készített térképét. [A tanulmány eredeti változatához tartozó térképvázlatot ld. az illusztrációknál (4!. ábraj - A Szerk ]
