Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Gubacs, Soroksár és környékük a honfoglalástól a török hódoltságig
184 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete véljük, hogy az újkori Péteripuszta helyén más középkori települést kell keresnünk. Lehet ugyan, hogy ennek - valószínűleg Kormányosnak - másik neve Péteri volt.2 Az írásos emlékek által valószínűsíthető egykori középkori települések zöme kerületünk területén csak viszonylag későn, a 14. században jelenik meg forrásainkban, és ezért csak később foglalkozunk velük és helyükkel. Legkorábbi adataink épp a három, nevüket az újkorig megőrző településekről maradtak fenn. Elsőnek Soroksári lehetne említeni, noha a rá vonatkozó adat tulajdonképpen nem a települést bizonyítja. A feltehetően a 13. század elején készült3 Anonymus-féle krónika így írja le honfoglaló őseink átkelését a Dunán: „Néhány nappal később Árpád vezér meg összes főemberei közös elhatározással, egyetértéssel és szabad akarattal kivonultak a szigetről [a Csepel-szigetről van szó] és tábort ütöttek Soroksáron túl a Rákos vizéig. S midőn látták, hogy mindenfelől biztonságban vannak és senki sem bír nekik ellentállni, átkeltek a Dunán.”4 Ez után szállták meg a későbbi Óbudát. Nyelvészeink megállapítása szerint a jelen szövegben a Soroksár (az eredeti latin szövegben Surcusar) név a Duna Csepel-sziget melletti ágát jelenti. A szó előrésze sarkot, utórésze mozgásban levő, vagy folyós mocsarat, mocsaras folyót jelentett.5 Lehetséges azonban az is, hogy a mai Soroksárnál a Dunába ömlő patak neve volt. Erről a folyóról kapta nevét a település. Anonymus leírása tehát nem igazolja - ha nem is cáfolja — Soroksár településének honfoglaláskori meglétét, csak azt igazolja, hogy a helynevet a 13. század elején már ismerték. Van azonban kerületünk területére vonatkozó más, viszonylag korai adatunk, olyan időszakból, amelyből alig egy-két írásos emlék maradt. 1067 körül az Aba nembeli Péter ispán a kelet-magyarországi százdi apátság alapítólevelében ennek a monostornak adományozta többek között Csabarákosát - ma Rákoscsaba - és Nevegyet - ma Alsónémedi. Számunkra azonban ennél sokkal fontosabb a két említett adomány között olvasható szöveg: „adom Gubacs prédiumot hét halásszal és a Dunában levő szigetelt és három ekével és három rabszolgával”6 Ez a százdi oklevél - noha csak 13. századi átiratban maradt fenn - kerületünk foldj ének egyik legfontosabb forrása, és vitatott részei ellenére is a tényleges birtokjogot rögzítette.7 Mégis, az adat magyarázatra szórni. Teljesen nyilvánvaló, hogy az oklevélben említett Gubacs prédium nem lehet azonos a ma is Gubacsi pusztának nevezett területtel, hiszen az - a mai Soroksári és Nagykőrösi utak szögletében — elég távol esik a Dunától, ami a főleg halászatból élő település esetében elképzelhetetlen. Az újkori Gubacsi puszta határa azonban kiterjedt a Dunáig, és Balla Antal 18. századi végi Pest megyei térképe tanúsága szerint8 a régi Gubacs romjai a Duna mellett feküdtek akkor. Ez nagyjából a Tatárdombnak felel meg, és így nyilvánvaló, hogy az előző fejezetünkben olvasható tatárdombi régészeti leletek az 1067-ben említett Gubacs prédium em2 Ilyen kettős nevű-település más is volt a mai Nagy-Budapest területén: pl. a Rákos patak torkolata táján Besenyő, később Szentlászló. Vő. GyöRFFY György: Budapest az Árpád korban, doktori értekezés, kézirat. [Budapest története I.; GyöRFFY 1997. - A Szerk] 3 Vö. Horváth 1966. 4 SRH I. 93-94. p. A fordítás: Pais 1926. 82. p. 5 PAIS 1926. 137., 136. p. 6 W I. 24-27. p. Vö. Lakatos Ernő: Alsónémedi története (1067-1950.) [Kézirat.] Felhasználását a szerzőnek ezúton is köszönöm. 7 Vö. LEDERER 1959. 38-39., 46. (a szövegben elírás: két halász hét helyett) 72., 176-77. p ; KUMOROVITZ 1963b. 3. p. A két tanulmány idézi a régebbi irodalmat is. 8 Ld. fenn, 1. j.
