Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
182 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete civibus Budensibus Johanne Zabo, Valentino magistro Sarkantyvgyartho.498 Az utolsó felhévízi oklevelet 1529-ben Bolthos Mathias provisor de superioribus Thermis Budensibus, Urbanus iudex, Petrus Mizarus, Stephanus Theglas, Leonardus Chakan, Martinus Zabo et Franciscus Mizarus iurati adták ki a pesti hajósok és az apácák jenői népei közti viszályban.499 Ebben a tanácsban tehát négy iparos: két mészáros, és egy-egy téglás, illetve szabó van, ami a város ipari jellegére utal. Hévíz kettőssége: földesúri hatalom alatt álló település és az ország legfejlettebb városának ipari jellegű külvárosa a legélesebben a városi szervezetnél mutatkozik. A 15. század végéig állandó ellentmondás áll fenn a gazdaságilag fejlett városi suburbium és a jobbágyfalusi szervezet között. Az ellentmondások azonban tudomásunk szerint nem robbantak ki felkelés formájában. A földesúr és jobbágyai közötti osztályharc legfeljebb az elköltözésben érvényesült. Különben - szemben az apácákkal, Hévíz másik földesurával - a jelek szerint a keresztesek, illetve a prépostság és jobbágyaik viszonya valamivel kedvezőbbnek volt mondható. A keresztesek korában a földesúr és népei között személyes kapcsolatok szövődtek. A keresztesek, mint hiteleshely, iskolát tartottak fenn, amelyet úgy látszik, már a 13. században rendszeresen látogattak a hévízi gyermekek. A Margit-féle szenttéavatási jegyzőkönyvben ugyanis több ízben megemlékeznek egy nyolc-kilenc éves kisfiúról, akire rádőlt a ház, amint este hazajött az iskolából.500 (A keresztesek iskolamestere pedig - mint láttuk ugyanakkor tolmács szerepet vállalt.) Az itt tanuló hévízi hospes-fiúk közül nyilván többen beléptek a rendbe, hiszen a 14. század első felében a hévízi Péter fia Jakabot választották meg a hévízi konvent anyaházának, az esztergominak magisterévé.501 Kb. két évtizeddel később feltűnik a budai tanácsban egy Petrus frater cruciferi nevű esküdt,502 nyilván egy hévízi keresztes testvére és onnan Budára költözött patrícius. A commendatori, majd prépostsági korszakban - de valószínűleg már korábban — az egyházi földesúr gazdasági kiváltságokkal akarta saját érdekében népeit segíteni. A cenzuson, ajándékokon és az egyházi tizedeken kívül lényegében más teher nem sújtotta a hévízi lakosságot, amely így gazdasági téren nem volt a budai polgároknál rosszabb helyzetben. Kétségtelen, hogy egy jobbágy számára nagyon vonzó lehetett a Hévízre költözés. A városi szabadságjogok teljes, majd később részleges hiánya következtében persze később átköltöztek Budára. Buda ezen közelsége kényszerítette a földesurat engedékenységre, és tette egyben szükségtelenné a jobbágyok megmozdulásait.503 Buda és a hévízi földesúr között viszonylag kevés ellentét, de annál több közös érdek volt: a vásár és révvámmal mindkettőt egyaránt sújtották az apácák és a káptalan. Nem valószínű tehát, hogy Budára szökő jobbágyai miatt a földesúr vállalta volna az összetűzést a várossal, így hát saját igazgatási jogai szigorú érvényesítése mellett inkább gazdasági téren könnyített jobbágyai sorsán. Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964) 85—170. p. 498 MÓL DL 46899. 499 bártfai Szabó 1938.1502. sz. 500 Bontius fia Benedek esete, MonVesp 1. 354., 375. p. 501 REISZIG 1925-28. II. 20., 45. p. 502 1347: MonStrig III. 619. p. 503 Érdekes analógiát szolgáltat a hévízi földesúr és jobbágyai viszonyához a középkori Páris története. Külvárosai szintén - akár Hévíz - egyházi testületek birtokában voltak. Ezek közül pedig pl. a Saint-Germain-des-Prés apátság saját bourg-ja lakosait olyan kiváltságokkal látta el, amelyeket még a főváros királyi polgárai sem élveztek. Nyilván azért, hogy így akadályozzák meg polgáraiknak a királyi városba költözését. Laved an 1960.49-50. p.
