Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
180 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete Összefoglalás Összefoglalva eddigi fejtegetéseinket, megállapíthatjuk, hogy Felhévíz felemás arculatú. Igen sok adat mutat arra, hogy teljesen városias: mezővárosra jellemző iparágai mellett vannak teljesen városias jellegűek is, olyan szinten, ami a településnek nagyvárosi jelleget kölcsönöz. (Királyi udvarnak dolgozik.) Területén tekintélyes tőkebefektetést igénylő városias ipari létesítmények vannak, ezeket azonban (gyakran feudális erőkkel társulva) a budai kereskedelmi tőke aknázza ki. Ugyanakkor azonban szőlőtermelése is nagyon jelentős. Ez nem jelenti önmagában a mezővárosiasságot! Surányi Bálint nézetünk szerint helyes megállapításai szerint a szőlészet városias foglalkozás, és - legalábbis a szüret utáni időszakban - kézműves élelmiszeriparnak tekinthető.489 Ezzel szemben az is kiderült, hogy a szőlészettel foglalkozó lakosság zöme Hévízen kapás, ezek pedig mindenképpen mezőgazdasági munkások. A kapások munkalehetőségének zöme azonban a Buda-városi szőlőkben volt, és Hévízen nyilván csak az olcsóbb megélhetési költségek miatt éltek. Felhévíz kereskedelme városias, vásárterén Európa-szerte ismert vásárok zajlanak le, a település pedig a Duna egyik legfontosabb átkelőhelyénél fekszik, bár ez utóbbiból a hévízieknek csak közvetett előnye származott. Megállapíthatjuk, hogy Felhévíz egész gazdasági életére a Budával való összeépültség nyomja rá bélyegét. Valóban jogos az oklevelekben található budai suburbium megnevezés. Gazdasági téren Buda külvárosa volt, mégpedig: egyrészt ipari jellegű külvárosa (csapó, tímár és malomipar); másrészt a budai bortermelő ipar mezőgazdasági munkás-szükségletének kielégítője. E mellett, a kedvező körülmények miatt (Buda közelsége, vásárok, hévizek, út és révviszonyok) néhány Budától független iparág is kialakult, melyek azonban többnyire olyanok, amelyek Buda külvárosában is megvannak: mészáros, fém és építőipar, és így azt egészítik ki. Valószínűleg csak a könnyebb megélhetési viszonyok miatt dolgoznak itt ezek a mesterek. A Buda árnyékában lassan fejlődő hévízi külvárosban kialakul egy gazdag polgári vezetőréteg, amelynek tagjai azonban meggazdagodva (a de foro Danubii és Kopácsi családok példájára) Budára költöznek, ahol a város irányításában is részt vesznek. Hévíz belső szervezete Bár Felhévíz gazdaságilag ezek szerint valóban Buda külvárosa volt, a belső szervezet nem ehhez igazodott. Az apácák birtokrésze külön közigazgatási egység volt, az ő tulajdonukban azonban csak Hévíz kisebb részét találjuk. A település legnagyobb részén a keresztesek, illetve később a káptalan birtokolt, akik - miként erre már számos adatot idéztünk a hévízi polgárságot jobbágyaiknak nevezték, és ezért ennek megfelelően a település jogilag hosszú ideig csak villa, azaz jobbágyfalu volt.490 A 15. sz. második felétől nevezik mezővárosnak (oppidum).491 Jogilag azonban csak a 15. század kilencvenes éveiben vált mezővárossá, amikor a prépost kieszközölte pecséthasználati jogát. Jellemző azonban, hogy a királyi kiváltságlevél nem mezővárosnak, hanem Buda suburbiumának nevezi Felhévízt. Az authentikus pecséthasználat jogát II. Ulászló a prépostsági kormányzó kérésére „pro utilitate dictae ecclesiae sed et augmento 489 Surányi 1959.264. p. 490 A 14. században még többször villanak, terrának nevezik. Vö. 1345: AO IV. 482. p.; 1352: uo. V. 557. p. stb. De ugyanakkor Buda suburbiumának is nevezik: MÓL DL 4454. A leggyakoribb elnevezés azonban az egyszerű de Calidis Aquis. 491 1483. július 21: MOL DL 18831.
